Tényleg ennyire szívtelen lennék?

Nem nézem jó szemmel amit a testvérem "művel" 26éves és már 8! gyereke van. Nem lenne ez gond, ha lenne hova szülni őket. Se lakásuk, se semmi. Sem ő sem a férje nem dolgozott soha. Csak abból élnek amit a gyerekek után kapnak. Megjegyzem, nem tartozunk a kissebbséghez...

Nem igazán tartom velük a kapcsolatot, de néha beszélünk. Anyám pont ilyen volt és ilyen. Van kb 8-9testvérem akit nem is ismerek. Én az ilyet nem tartom anyának. Nem is ismeremel őt mint anyám. A testvérem most pont ilyen. Nem vetem meg, de nem is tetszik amit csinál. A szomorú az, hogy nem is védekeznek és szerinte nem sok ez a gyerek... Félek, hogy mennyit fog még szülni és hogy arra a sorsra jutnak mint annak idelyén mi.

Nekem is van már családom, két kislány. Én eldöntöttem elég kettő. Szeretnémőket tisztességesen felnevelni.

Tényleg "gonosz" vagyok amiért így viszonyulok anyámhoz és testvérem "helyzetéhez"?