Tényleg szívtelen lennék? Nincsenek érzéseim?

Látom nyáron írtad ezt, de ahogy megláttam úgy éreztem hogy válaszolnom kell rá. A korunk stimmel én is húsz éves vagyok, és az apukám 15 éves koromban halt meg. Annak idején rengeteget veszekedtem a szüleimmel, és amikor meghalt úgy éreztem hogy nincs jogom és nem is akarok úgy gyászolni hogy mindenki lássa. Emiatt én is megkaptam párszor hogy szívtelen vagyok,és voltak idők amikor el is hittem hogy így van, de nem ettől lesz valaki szívtelen,és ezt te is nagyon jól tudod. Ahogy írod is, nem volt könnyű vasárnapról hétfőre felnőni.Az állandó ellentétes érzések, hangulatingadozások, vagy olykor az állandósult rossz közérzet iszonyúan embert próbáló, és fáj, gyászolsz, de közben nagyon jól tudod hogy az idő egy pillanatra sem állt meg, csak számodra tűnik úgy, és hogy össze kell tartanod az életedet.

Én valahogy így éltem meg, bocs ha ömlengős voltam, de tényleg azt éreztem hogy válaszolnom kell rá, még akkor is ha esetleg sohase fogod látni, és eszedbe nem jusson elhinni azt, amit szegény apukád indulatból mond!