Tényleg szívtelen lennék? Missed ab után vagyok 4 nappal.

Minden ember másként éli meg a gyászt és a tragédiákat, és máshogyan is mutatja ki azt. Az, hogy nem sírsz, az csak egy dolog. Nem muszáj mindenkinek úgy összetörnie, hogy az látsszon is: csak TE tudhatod, hogy mit érzel legbelül.

Nem ítélhetünk el senkit azért, mert nem rakja ki a kirakatba az érzelmeit. Vannak olyan emberek is, akik "ebből űznek sportot", de egy cseppet sem vagyok meggyőződve arról, hogy szomorúbbak, esetleg elesettebbek lennének annál, aki nem bőg mindenki előtt nyilvánosan órákat.

Ne aggódj, nem vagy szívtelen: te így dolgozod fel, és természetesen a kislányod, a pároddal való kapcsolatotok és magad miatt is erősnek kell lenned.

Az élet nem áll meg egy ilyen esemény miatt, és jobb, ha előre tekintesz, mintha visszafelé. Nagyon ügyesen és helyesen teszed, hogy nem keseregsz nyilvánosan, mert akik ezt teszik, folyton a történtekre gondolnak, mindenki erre emlékezteti őket, és onnan egyenes út vezet a depresszióhoz.

Kitartást kívánok neked és nektek a történtek feldolgozásához, fel a fejjel, csak előre, és ne érdekeljen, hogy más mit mond: az a lényeges, hogy te hogy érzed, és mit érzel.