Szerintetek jogos a felháborodásom? A férjem öccse rászólt a 11 hós kislányomra.

Az én véleményem: a sógorod kőbunkó. Ez egy dolog. Jól tetted, hogy kifejezted nemtetszésed a szobába berontás miatt, de lehet, hogy nem kellett volna lealacsonyodnod az ő szintjére, és ordítani vele. Csak közölni, hogy most azért sír a gyerek, mert megijedt tőle. Így, hogy kibuktál rá, most te leszel a házisárkány mindenki szemében. Persze utólag könnyű okoskodni, én is lobbanékony természet vagyok, utána meg néha megbánom a hirtelenségem. Az asztalon dobolós dologhoz: abban is igazad van, hogy nem közvetlenül kellett volna rászólnia a gyerekre a te jelenlétedben, hanem feléd jelezni, hogy esetleg próbáld lecsitítani. Akkor nevelheti, ha rábízod, és nem vagy ott, bár ezek után asszem egy darabig nem fog módjában állni :) A gyerek nevelése elsősorban a szülő dolga. Azt még elviselném, ha a nagyszülője gardírozná, de hogy a sógor... Viszont ha már rászólt egyszer, neked jobb lett volna lecsendesíteni a csemetét, mert ennyire meg te lehetnél megértő, hogy másnak esetleg szétmegy a feje az asztalon kopogástól. Neked lehet, hogy fel se tűnt a zajszint, mert te már hozzá vagy edződve. Még egy: őszintén, ha megkér, hogy próbáld meg abbahagyatni a gyerkőccel a "zen"-elést, akkor nem sértődtél volna meg ugyanígy?

ja, kutyám is van, két német vizsla. vadászkutyák, remekül apportíroznak, rém büszke vagyok rájuk...de ez most nem kutyás kérdés :)

123