Előfordult már veletek, hogy teljesen kikészültetek és a babátokkal kicsit durvábbak voltatok? Nálunk ma megtörtént, és nem tudok mit kezdeni a dologgal, nagyon haragszom magamra.

Hát az a baj,hogy ők még nem igazán értik,hogy ezt miért kapta.

Egyik ismerősöm dicsekedett el minap,hogy ő ugyan rácsap a 7 hós lánya fenekére,ha hisztizik.Szegény kislány,ő még azt nem érti,azt viszont igen,hogy anya csinált olyat,ami fáj.

Haragudhatsz is magadra, a babák nem azért vannak, hogy dobáljuk őket.

Inkább kiabálj vele akkor már.

Sok türelem kell a babákhoz, de azt sose felejtsd el, hogy nem ő kérte, hogy te megszüld. Te akartad őt, és neked kell neki segíteni, hogy megtanuljon élni.

Próbálj meg nappal lepihenni vele együtt, hogy ne legyél fáradt, és ne forduljon elő ez többször.

Kitartás.

ezt anyu is megcsinálta velem annó, nyugi semmi bajom nem lett tőle!! :))) neki sokkal rosszabb volt, még mindig lelkiismeretfurdalása van azt mondja.

Nálam is sokszor elszakad a cérna és ilyenkor gyorsan magára hagyom a babám a szobájában, mielőtt jól megráznám a kiságyát idegességemben...

Biztos vagyok benne, hogy mindenkinél van ilyen, hogy elveszti a türelmét, mert nem vagyunk robotok!!!! Aki mást mond álszent hazug, ne foglalkozz velük!!!

Én is elveszítettem már párszor a türelmemet, mert előfordul, hogy hisztizik, de én "csak" rákiabáltam, meg egyszer a párom is. Utána persze mindketten nagyon megbántuk, és megszeretgettük, megpuszilgattuk, és bocsánatot kértünk tőle. Nagyon lelkiismeret-furdalásom volt, és most már ha ilyen elő is fordulna, mindig az jár az eszemben, hogy nem hobbiból teszi, hogy kiabál, hanem valami gondja van. Sajnos ők nem tudják máshogy elmondani nekünk, hogy valami fáj, hogy valami kényelmetlen, hogy valami nem okés...

Szóval kitartás, mert sajnos az élet nem fenékig tejfel egy gyerek mellett. Sőt, ha belegondolok abba, hogy azt szokták mondani: kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond... háááát, akkor lesz ez még rosszabb is!

:fejsimi