Velem miért nincs "olyan" jól el a 2,5 hós gyerkőcöm, mint mindkét nagyanyjával?

Szopi után elvan kb fél órát, ebbe beletartozik a pelusozás is, játszunk, vigyorizunk, stb. lent a játszószőnyegen, vagy egyszerűen csak a kanapén körbe játékokkal, egyszercsak kiabálással kezdi, egyre gyakrabban, aztán nyafogás, és üvöltés. Utána már nem érdekli semmi. Ha felveszem is, akkor is csak ordít míg vagy elalszik (jobb esetben) vagy a következő evésig ez van.

Hétvégén voltunk nagyszülőknél, ott letettük a kanapéra, órákat elnézelődött, a mamával, papával beszélgetett, ha elkezdte a kiabálást nem folytatta, hanem újra játszottak tovább. Pedig nem is nagyon beszéltek hozzá, csak csöndben nézegette a kezeit, a játékokat. Még el is aludt.

Anyukámmal is elvan ha átjön, mondjuk ő meg állandóan énekel neki, beszél hozzá minden félét.

Én mindekttőt próbálom már, de nem sok sikerrel. Én ronthatok el valamit? Vagy engem már megún, mert én nyúzom egész nap? Már komolyan rosszul esik, hogy a nagyik el sem hiszik, hogy milyen nyafka és ordítós is tud lenni az unokájuk... és csodálkoznak, hogy nem tudok itthon semmit csinálni, mert mindig a gyerkőccel kell foglalkoznom, magában nem nézeget el, mint náluk. Mit csinálok rosszul?