Ti ott mernétek hagyni így egy babát?

A barátnőm lemegy kocogni, amíg a gyerek otthon alszik. Ő is azt mondja, hogy maximum sír a gyerek, mire hazaér.

Szerintem felelőtlenség. Neki is mondtam, csak a száját húzta, és azt mondta, hogy ennyi szabadság jár neki is.

Jaj, ez a rémálmom, sose tenném! Én már attól is parázok, ha az udvarra kimegyek valamiért amikor alszik, de lehet hogy én fogom fel rosszul!

De nem, inkább elcipelem magammal a gyerkőcöt bárhova, de nem hagyom otthon egyedül!!!!!!!!!!!!!

Engem a frász kerülget az ilyenektől.

Ha alszik a baba, én is ki szoktam rohanni a postaládához, kivinni a szemetet (zsebkendőnyi kertünk van, kb. 2 métert kell megtennem), vagy bébiőrrel kimegyek kertészkedni. De, soha nem hagynám ott a babámat, hogy nem vagyok elérhető közelségben!

Van egy-két szomszédom, aki rendszeresen otthon hagyja a pici gyerekeit (van, aki kettőt is, 1,5 évest és csecsemőt), addig elugrik az oviba, kenyéréért... A másik szomszéd pedig a min. 20 percre lévő másik városba, oviba a nagyobbért.

Nem mondom, hogy néha nem nyűg reggel felkelteni a picit, öltöztetni és a hidegben kocsiba ültetni, amíg elvisszük a nagyot oviba, de inkább viszem, minthogy baja legyen.

Egyszer pont nagyon bealudt a baba, inkább áthívtam a kedves szomszédasszonyt, aki örömmel szokott vigyázni rá pár percre, és úgy mentem el a nagyért az oviba. Elvileg öt perc lett volna, de a parkolóból kiállva véletlenül nekikoccantam egy másik kocsinak. Mire kitöltöttük a kárbejelentőt, elintéztünk mindent, nem öt perc volt, hanem 45. Bele se merek gondolni, mi lett volna szegénykével, ha úgy ébred fel, hogy nincs ott senki és csak sír, sír, sír....

Szóval nem merem ott hagyni, és soha nem is hagyom egyedül őket, mert a legrövidebb úton is bekövetkezhet valami nem várt esemény. Inkább hurcolom őket magammal, megoldom máshogy a felügyeletet.