Bele gondoltál már a csodába?

Ha tudtam volna, már 10 éve szültem volna... és azóta már lenne egy fészekalja gyerkőcöm, és kilógna a s..gem a gatyából, de az sem érdekelne... :-))))

Tényleg fantasztikus csoda!

És az, hogy napról napra okosabb, és minden héten más rokonunkat látom a vonásaiban, a mozdulataiban!

Hihetetlen, hogy egy mozdulat is képes öröklődni!

Sokszor csak elnézem, ahogy eljátszik, és érzi, hogy nézem, odafordul, és mosolyog!

Imádom!

Tényleg, ha tudtam volna, hogy ez ilyen nagyon fantasztikus dolog, nem érdekeltek volna a körülmények, már szültem volna egy focicsapatnyi gyereket! :-D

már 4hónapos elmúlt a kislánykám, de néha még midig könnyes lesz a szemem, ha azt mondom neki, hogy "Anya itt van, semmi baj...."

gondolni sem mertem volna, hogy ilyen gyönyörű szép baba lesz, és hogy ilyen könnyen le tud majd venni a lábamról... :-)

én sem gondoltam volna hogy ilyen fantasztikus érzés anyának lenni :)

ha ezt tudom már én is rég szültem volna.

a párommal kilenc éve vagyunk együtt és ő már vagy hat éve szeretett volna babát.

kisfiunk most 13 hónapos.

Nevessetek ki, de én néha azon csodálkozom, hogy nem kiabálják az emberek az utcán, hogy "ide hallgasson mindenki, kisbabám van, én vagyok a világ legboldogabb embere!" Pedig milliókkal megtörténik ez a csoda nap mint nap. Tudom, hogy hülyeség, de hogy bírják ezt magukban tartani? :))

Ilyenkor, mikor ez eszembe jut, elgondolkozom azon, hogy vajon számukra nem jelent ekkora örömet szülőnek lenni, vagy valaha jelentett, de mára már elfelejtették, mit éreztek, mikor először ácsorogtak a kiságyánál, várva, hogy felébredjen... Remélem, nekem nem lesz ilyen könnyű "napirendre térni" afelett, hogy gyerekem van, és még hosszú évekig eszembe jut, hogy mekkora boldogság szülőnek lenni.

Kívánom mindenkinek ugyanezt! :)

Bennem háromfajta érzés szokott keringeni:

1. Az én gyerekem egy csoda és nem is értem hogy bírtam eddig élni úgy, hogy nem volt gyerekem.

2.Már másfél éves, de néha rácsodálkozok, hogy úr isten gyerekem van! Csoda, hogy akik eddig ismertek nem röhögnek rajtam, hogy ilyen hebehurgya embernek hogyan lehet gyereke.:-) Általában jó érzékkel ilyenkor odaszalad hozzám és kis egérfogait kidugva cuppant egyet az arcomra.

3.Nagyon gyakran megrémülök, hogy mekkora felelősség, olyan lesz a gyerek amilyenre én nevelem (persze tudom genetika meg miegymás de akkor is...)