Kismamák! Akik fiatalon voltak várandósak, hogyan kezeltétek a megvető pillantásokat?

23 éves vagyok,lányom 2 éves. És nem terveztük,nem egy éjszakás kalandból lett,nem voltam régóta együtt párommal és nem vagyunk azóta sem házasok.(Sosem buliztam,páromat se onnan ismerem) Nem élünk jól annyira,de élünk.Nem segélyből,nem másokból.Egy fizetésből és gyesből.Lehet nem könnyű,ha kell,kapunk segítséget ( nem segélyt,hanem szüleim segítenek ) ,de boldogulunk. Mivel nem terveztük a kicsit,így ugye nehezebb,de vállaltuk és próbálunk megfelelően helytállni.Én épp tanultam szakmán mikor teherbe estem,aztán nem sikerült letettem,mert a második évre már megszületett a pici,s mivel senki nincs itt segítségnek,így elég depis voltam,nem tudtam tanulni meg kb semmit sem csinálni.Ez van,nehezebb mint másoknak,de egy kis életet választottunk,nem megöltük,csak mert én fiatal vagyok. Párom 10 évvel idősebb mondjuk,de neki meg elég nehéz élete volt,így igazából lakhatáson kívül más alapja nem volt az életben.

Rengeteg segítséget kaptunk,anyuéktól húgom után ruhákat (azóta is onnan kapjuk,teljesen jó minőségűt,nem foltosat és lukasat),apuék meg megvettek mindent,ami kellett (pelenkák a kezdetekre,textilpelus,kifogó,üvegek stb stb,plusz egy nagyobb összegű bevásárlást tartós dolgokból).

Az emberek előítéletesek.Mindenki elsőre ítél,és hát ismerős egyébként a személyi elkérése is. Dohányboltban jó ideig mindig elkérték ( nem is dohányzom,páromnak veszem,mert elég megterhelő a munkája én meg ugye itthon vagyok),de lehet mert nagy felhajtás volt az elején a Nemzeti bagóbolt és féltek a büntetéstől. Ez van,nem kell másokkal törődni. Egyébként meg mikor én jártam a terhesgondozásra,ott is a 20 évesen vagy fiatalabbak kivétel nélkül sötétbőrűek voltak és nem az első gyerekük volt.De volt ott ám olyan anyuka is aki jóval 40 felett volt ránézésre.Az sem jobb egyébként.De mindenki akkor házasodik és szül,amikor akar.