Megpróbálnám mégegyszer?

Szia!

Én bevállaltam.

Nekem is problémás volt az első terhességem 32kg híztam. Az utolsó 3 hónapot korházban töltöttem.

6 év próbálkozás után tavaly megszületett a második kisfiam és a terhességem gyönyörű és probléma mentes volt 20kg híztam és végig dolgoztam.

Úgyhogy én bátorítalak Téged, mert lehet csodás terhességed lenne. Megéri a próbálkozást!!

szia!nekem jelenleg 7 hónapos a babám,aki 1.5 év próbálkozás után jött össze.Előtte 2 hónappal elvetéltem spontán,ami nagyon megviselt ,mert nagyon vágytunk már rá.

Mindig irigykedve olvastam azok írásait,beszámolóit akik csodaként élik meg magát a terhességet,mert sajnos nekem sem volt problémamentes.különösebb rosszulléteim nem voltak,de végig kísért a magas vérnyomás,illetve amikor nagyon felszökött úgynevezett "szikralátásom"volt,ami nagyon kellemetlen tudott lenni,mert soha nem volt előzménye bárhol bármikor előjött,még akkor is amikor teljes nyugalomban voltam.ez pedig a harmadik harmadban akár hetente többször is jelentkezett.a vége felé már 2 percig sem tudtam álló helyzetben lenni(sétával nem volt gond,csak az egy helyben állással),mert úgy éreztem elájulok.szóval,nem volt egy csodásnak mondott terhesség,de természetesen az "eredmény"mindent kárpótolt.

Nagyon szeretnék,szeretnénk egy 3.-ik babót,de őszintén szólva ha ki lehetne hagyni azt a pár hónapot,nagyon szívesen megtenném:-)))én nem a szüléstől ,hanem magától a terhességtől félek,hogy előjönnének ezek a problémák újra talán még súlyosabban.szóval sajnos érdemben segíteni nem tudok,mert én is tipródom,de úgy gondolom idővel a gyermek utáni vágy mindennél erősebb lesz és "beadom a derekam".

Én is megpróbálnám, hátha sokkal jobb lesz minden!

Nekem sem sikerült az első terhességem. Nem fejlődött rendesen és 15 hetesen megszakították a terhességet. Utánna nagyon szerettem volna babát, de nem jött össze. Aztán már feladtam, a hobbimnak éltem, elterveztem, hogy azt az évet csak a hobbimnak szánom, utánna orvosi segítség lesz belőle. A terhességre nem is gondoltam. Aztán a hobbynak lőttek, mert terhes lettem. 3 hónapos terhesen hagytam abba a hobbimat, zokogtam miatta. Sebaj, lett egy gyönyörű, kiegyensúlyozott fiam, aki már 17 hónapos.

Simán ment minden a terhesség és szülés alatt, de minden ultrahangra és vizsgálatra rettegve mentem. Féltem, hogy valami rossz hírt közölnek. Senkinek nem mondam el(csak a közvetlen családtagoknak és kollégáknak), hogy terhes vagyok. Féltem, hogy mi lesz ha mégsem lesz gyerkőc belőle. Még szülni is féltem. Mi lesz, ha valami gond lesz? A dokim viszont nagyon tudta a dolgát. Neki sokat köszönhetek.

Tehát én belevágok mégegyszer, de tudom, hogy akkor sem leszek nyugodt, sőtt jobban vigyázok magamra, jobban fogom magamat kímélni.

Igen!

Bár ennyir3e nagy problémák nálam nem voltak.

5 év és 6 inszemináció után az első lombikkal sikerült a kislányom.

Normális lefolyású terhességem volt attól eltekintve, hogy 2x sirattam el a gyerekemet, amikor elkezdtem vérezni, meg egyébként a 14.hétig pecsételtem folyamatosan.

Szülés előtt két héttel (38 hetesen)vették észre, hogy a gyerek bal veséje felett van egy folt, de nem tudták mi az. Utólag tudom, hogy tumorra gyanakodtak.

40+1 hétre született spontán a lányom (másnap akarta a doki indítani), 6 napot voltunk az osztályon, de mivel a folt megvolt, a gyerek a koraszülöttre került kivizsgálásra, én meg mentem az anyaszállásra. 1,5 hét kórház, aztán 2 hétre hazamentünk, majd megint vissza 1,5 hétre (ekkorra kaptunk MRI időpontot).

Kórházban senki nem tudta mi az a folt, és mitől 3800 a gyerek AFP szintje (ez tumor marker és a normál érték 8!!!). Júniusban szültem tavaly, októberben merték ráírni a papírra, hogy bevérzett mellékvese, felszívódóban, az AFP 95 volt januárban, a bevérzés oka rejtély maradt.

De bármikor mennék újra szülni, 4 gyereket akarunk. De ez pszichológiai téma is, mert van, akit annyira megviselnek az általad leírtak, hogy nem mer újra nekivágni. Nincs ezen sem szégyellni való, kizárólag Te tudod, hogy mit szeretnél és mennyit kockáztatnál egy újabb terhességgel (vérnyomásra gondolok).

Én is bevállaltam. Lombikbabák, az első elhalt, a másodikkal 10 hét fekvés, kórház, mentő, vérzés, koraszülés, 9 hét koraszülött osztály, 8 hónap dévény torna és mikor 1 éves lett a lányom újból mentünk a kaáliba, egyből sikerült is a tesó, vele is feküdtem 5 hetet vérömleny miatt és nem bántam meg, ha lenne pénzünk nagyobb lakásra bevállalnám a 3. babát is.

Sok szerencsét neked!

Megértelek, én sem tudom, hogy legyen. A terhesség könnyen jött össze, az első missed ab. lett, nagyon kész voltam, a 2-kal 2-szer voltam kórházban, mind a 2-szer azt hittem itt a vége, de a szerencse megkegyelmezett. Nagyon nehezen viseltem a terhességet. Röviden ennyi. A babám mellett nem hiszem, hogy végig tudnám csinálni, amit vele végig csináltam. Persze 2 terhesség sem egyforma. Én már 36 vagyok, nem tudom mi lesz. Ha ovis lesz, akkor kerül újra napirendre a kérdés.

Ha vállaltok még egy babát, le a kalappal előttetek, szorítok nektek.

Igen én is bevállalnám! És vállalnám is, ha sikerülne újra...

2 év próbálkozás, PCO szindróma, szív alakú méh, gyógyszerek, injekció-kúrák, majd spontán sikerült!

20 kg hízás, borzalmas vizesedés. A szüléskor fájásgyengeség, elhúzódó kitolási szakasz, műtéti placentaleválasztás.

Utána a babám fején vérömleny, elhúzódó sárgaság, komoly szoptatási nehézségek. Aztán fejlődésneurológia, vizsgálatok, gyógytornák, fejlesztők.

Most 15 hónapos, minden rendben van vele és szeretnénk kistestvért! :)