Hogyan hessegessem el a bűntudatom, ezt a kettős érzést?

Ismerős, én magántanítványokat fogadok itthon a fiam kb. 1 éves korától. Ő is nagyon jól elvan/elvolt az apukájával, a Nagyiját is imádja, mégis folyton azt hallgatom, hogy mit csinálnak, amíg én a szobában tanítok. Persze, ez a kezdetekkor rosszabb volt, most már 20 hónapos nagyfiú, sokszor Ők addig csavarognak, amíg én tanítok.

Én örülök annak, hogy ilyen kis vagány kisfiam van, aki ilyen boldogan elvan más családtaggal is, érzem, hogy annyira megbízik bennem, hogy tudja, hogy én mindig ott vagyok Neki, még ha épp akkor fizikailag a másik szobában is tartózkodom.

Valamint a hét összes munkanapján mindig én vagyok Vele, hiszen a férjem és az anyukám is még dolgozik, tehát rengeteget tudok csak Vele foglalkozni. A magánóráim kb. 2 naponta 2 órát vesznek igénybe általában késő délutánonként.

Nem tudom, Te mennyi időt töltesz naponta a tanulással, de én biztosan úgy szervezném, hogyha egy nap több órát kellene tanulnom és a családom nélkül tölteni, inkább éjjel is tanulnék, csak minél többet lehessek Velük.