Szerintetek miert van az, hogy en nem erzem azt, amit a legtöbb anya ir, hogy minden nehezseg ellenere imadnak anyak lenni, hanem azt erzem helyette, hogy nekem ez egyszerüen nem megy, nincs hozza idegrendszerem`?

Én írtam, hogy a szoptatás elhagyása után könnyebb lett.

Mi úgy hagytuk el, hogy éjjel nem volt szoptatva. A cumit nem fogadta el, úgyhogy ha felébredt, kapott üvegből nem teljes adagnyi tejet és napközben táplálóbb ételeket bevezettem. Nem kapcsoltam fel a lámpát és nem tettem tisztába sem. Reggel is üvegből kapott enni, de akkor sokat és ha még kellett neki a mellem, akkor ott volt, de amúgy általában jóllakva már nem is kérte. Szóval pont a fordítottját csináltam, mint amit a szoptatásért kellett volna.

Tízórait kiváltottuk gyümölccsel és tejpépekkel(most már túróból készített gyümölcsös, vagy enyhén fűszeres krémekkel, joghurttal) kutyulva, ebédet főzelékkel, tésztákkal stb. uzsit pedig most pl. tojássárgájából készült krémmel és kenyérkockákkal nyammogja. Estére tápszert kap, de amíg volt tejem, addig anyatej volt, de fejve. Nem volt éhes, úgyhogy cici elkopott.

Ha éjjel fel is ébred, visszaaltatja magát, rám nincs szüksége hozzá, de a cumira rászoktattam, mert addig sem rág mindent, amit talál és éjjel azzal alszik el - aztán ellopom, amikor már elaludt. 8 hónapos, de nekem így sikerült beállni és sokkal jobban tudok vele foglalkozni, hogy nem vagyok hullafáradt, viszont 6 hónapos kora előtt történt picivel, most 8 hónapnál lehet nehezebben menne már a leszoktatás, de később méginkább.

* vagy ha már 8 hónapot túléltél, akkor még 4-6-ot ráhúzol és magától is talán elhagyja, arról nem tudok írni, nekem előbb elegem lett.

De az etetésre figyelj, hogy laktató, tápláló legyen, mert én is hisztériás vagyok éhesen pl.

A hajam meg nekem is a derekamig ér és akkor tudom szétengedni, amikor a fiam már a hordozóban csücsül, akkor szedem össze a fejem induláshoz :P

Ez az idézet jól összefoglalja:

"

Az anyaság alázat. Szolgálat és lemondás. Élethosszig tartó aggódás. Önismereti lecke. Kétkedés és hit magadban. A hited őbenne. Az ő hite tebenned. Bizonytalanság és bizonyosság egyszerre. Könnyek a zuhany alatt. Végtelen fáradtság. Végtelen káosz és mindent elsöprő harmónia. Ismeretlen szívelszorulás. A szeme a szívedben. A hangod az övében. A mosolya mindenhol. Az illata a lelkedben. Szövetség vele.

Az anyaság kötelék. Ragaszkodás és elengedés. Kérdések magadnak, válaszok magadtól.

Az anyaság áldozat. És mindenek előtt hála. Hála annak, akit megszültél; és annak, aki téged megszült.

(Kőváry Anett)

Az anyaság alázat"