Szeretitek/szerettétek ringatni a babátokat vagy nyűgnek éreztétek?

Az első 1-2 hónapban nagyon szívesen ringattuk (mert hasfájós volt), de most már több mint 9 kiló, így nem bírom sokáig, ugy hogy sokszor döntve ülök az ágyon és rajtam pihen, alszik és simogatom.

Viszont ő a babakocsiban se magamra kötve nincs meg. Ordít mint a sakál.Teát nálunk nincs babakocsis sétálás, feladtuk.

Már 6 hónapos, de még nem ül meg fixen, így még nem ültetem babakocsiban, ha meg nem lát ki ordít, így a mamánál a kertben sétálgatunk vele meg a baby hordozóban van kicsit mindig a levegőn. Ha majd járni fog lemegyünk vele többet.

Én is szerettem. Éjszaka nem nagyon kellett, attól valószínűleg kiborultam volna. Egy esetben idegesített, ha már nagyon kellett pisilnem, és nem akart elaludni. Ilyenkor ha letettem, kezdhettem elölről az altatást.

8 hónapos koráig igényelte nagyon sokat, azóta csak elvétve. De mi hordozzuk is, nincs is babakocsink, most akarok venni egyet, mert terhes vagyok megint, és már érzem, hogy nem fogom tudni végig hordozni. Szóval ilyen értelemben így is megmaradt a ringatás.

én a mai napig ringatva altatom, bár már mondják hogy le kéne szoktatnom róla, mert már 16 hónapos, de én úgy gondolom, hogy ha neki már nem fog tetszeni, úgyis jelzi valahogy.

Imádom nézni ahogy álomba szenderül és legalább kondizom egy kicsit! :) több mint 11 kg a súlya.

Egyébként a délutáni alvás az esetek 80%-ban már megy magától, de este még ringatom.

Persze, ha 10 perc helyett 40 percet kell dajkálnom, mert csak nem akaródzik elaludni az uraságnak, akkor kicsit már kezd melegem lenni a helyzettől, de ahogy az egyik válaszoló írta, ezek olyan pillanatok, amiket érzem, hogy már nem élhetek át sokáig, így szeretném kiélvezni amíg lehet! :)

Nekem a ringatás csak azért volt néha teher mert nagyon sokáig kellett csinálni, mindig is nagyobb volt a gyerekem az átlagnál, meg egy idő után ugye hadakozott és nehéz volt tartani, ringatni meg még úgy fogni hogy ne ugorjon ki a kezemből. Meg az éjszakai, késő esti ringatások voltak nehezek. 1 éves koráig ringattam, aztán egyik napról a másikra elhagyta és azóta egyedül alszik el.

Sokszor élveztem, annyira aranyos volt ahogy aludt. Szóval nem éltem meg mindig tehernek, de voltak alkalmak. Most picit visszasírom, hogy nem ringathatom néha, mondjuk most másfél éves és 17 kiló, szóval nehéz lenne már nagyon.

szeretem őt megölelni, együtt lenni vele, de ringatni igenis nyűg sajnos, mert porckorongsérvem van és 8 kilós a fiam. így nekem kicsit komolyabb fájdalmaim vannak, mint amikor majd leszakad a karja valakinek :(

persze kis 3,5 kilós babaként nem volt nehéz még, akkoriban én is gyakran ringattam :)