Baj, hogy "nem állt meg az életünk"? Nem provokáció. Nincs meg bennem az anyaság?
A kislányunk 5 hónapos, a vőlegényemmel mindketten fiatalok vagyunk. Én 20 éves vagyok, ő 24.
A kérdést azért tettem fel, mert számunkra természetes volt, hogy a baba születése után sem leszünk itthon ülők, viszont két ember szerint (anyukám és a nagymamám) rosszul tesszük, hogy így élünk és hogy fordítunk időt egymásra, szórakozásra és a barátainkra.
Viszont mi ezt nem gondoljuk rossznak és a kislányunk is olyan szerencsére, akit bárhová vihetünk, jól el van.
A másik az, hogy én simán rábízom másra a picit (az apukájára, anyósomra, néha napján bébiszitterre) és el tudom engedni magam, nem vagyok tiszta ideg. Anyukám szerint ez nem normális, mert ő 4 éves koromig mindenhova vitt magával, addig 1 óránál többet sosem volt távol, de az is ritka volt.
A legjobb barátnőmnek is fél éves a babája, így velük nap, mint nap találkozunk, néha más babás ismerősökkel is és együtt megyünk sétálni, közben bemegyünk 1-1 boltba, elmegyünk kávézni. Nekem jó, hogy nem vagyunk "bezárva", mert az első pár hét nekem nagyon stresszes volt, új volt az egész mindhármónknak.
De tegnap nagyon összevesztem anyukámmal és azóta bennem van ez, amit mondott... Hogy normális anya nem így viselkedik, meg hogy én úgy tekintek a gyerekre, mint egy divatos kiegészítőre.
válasza:
válasza:Gondoltam,hogy majd megjelennek olyan válaszolók akik anyukádnak adnak igazat,és korainak találják a gyerekvállalást.
Kérdező!
Semmi baj nincs azzal ahogy éltek,sőt szerintem úgy a jó,ha az anyuka nem gondolja azt,hogy a gyerekszülés után minden megváltozik és nem válik majomszeretettel a gyerekén csüngő háztartási robottá. Az az egészséges,hogy elmentek ide-oda,hogy rámered bízni másra. Nincs ezzel semmi gond.
Amit anyukád csinált az viszont a lehető legrosszabb kb annyira rossz,mintha elhanyagolt volna,Ő maga is tudja,hogy remekül csináljátok de ez bizony sérti az egóját,ezért is piszkál Téged.
ne foglalkozzatok senkivel aki bele sem lát az életetekbe csak a száját jártatja.
válasza:Nekünk is nagy társadalmi életünk van, sok baráttal, mi is visszük, ahova lehet a 3 éves fiunkat. Így van ez születésétől kezdve. Természetesen nem éjfélig maradunk ki,ha velünk van. Ha olyan "buli" van,akkor ő valamelyik nagyszülőnél alszik. A párom is megtartotta a hobbijait, én is heti rendszerességgel találkozom a barátnőimmel. Most pl. a hegyekben töltjük a szilvesztert egy nagy baráti társasággal, ahova visszük a gyereket is.
Attól még,hogy valaki szülő lesz nem kell beáldoznia magát. A mártírkodás nem szül semmi jót!
Ha az ember valóban nem billen át a másik oldalra, és megtalálja az egyensúlyt, akkor szerintem mindenki jól jár.
És ez nem korfüggő, 28 voltam,amikor szültem a fiam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!