Szerintetek hasznos ez a videó? Az anyaság nehézségei, amiről nem beszélnek!

nagyon egyéni dolgok ezek

nekem nem lett volna hasznos!

amiből, akikkel, ahogy felkészültem az teljes mértékben megfelelő volt.

az eleje meg totál nem vonatkozik rám.

egy percre sem akartam letenni a babát, nem éreztem magam fáradtnak(csak gátsebfájdalom)nem engedtem meg magamnak a nyavajgást és depressziót, amikor a kicsi babám számít rám.

talán a barátok, igen, az tényleg érdekes, sokan azt sem kérdezték meg megszületett e..

és hogy ne fojtsunk magunkba semmit,beszéljünk őszintén családal, vagy aki arra alkalmas, viszont én olyan visszajelzéseket kapok, hogy nem lehet ezzel mit tenni, és hogy lehetek ilyen, szóval inkább magamba folytás van..

Én próbáltam felkészülni az anyaságra. De tényleg, tiszta a lelkiismeretem, mert mindent elolvastam, elméletben kentem-vágtam mindent. Aztán mikor megszületett a fiam, olyan érzés kerített hatalmában, mint amikor vizsga előtt hirtelen elfelejt mindent az ember, amit megtanult.

Pánik és kétségbeesés, boldogság. Hullámokban törtek rám ezek az érzések. Hiába hallottam már más csecsemőt sírni, a családon belül is, az teljesen más, ha a tiéd ordít. Összeugrott a gyomrom, ha meghallottam sírni.

Mi mindig felváltva sírtunk. :) Hol a kisfiam, hol én.

Az, hogy már többen is mondták, hogy ez normális, sőt a szülésznőm is mesélte a kórházban, hogy ő is a kislányával bőgött, engem nem nyugtatott meg.

Ezen mindenkinek át kell esnie, talán segített volna, talán nem.

Mindenkinek más a nehéz, nálam a kórházi napok (6), és az első otthon töltött hét volt a legnehezebb. Nem is szeretek rá visszagondolni. Babám rossz alvó volt akkor még, én kimerült és kétségbeesett. Hiányzott az én rém unalmas életem.

Csak remélni merem, hogy majd a testvérénél nem lesznek ilyen érzések bennem.