Most én lennék a "kegyetlen", mert nem jöhet a pici az ágyunkba?

Kérdező, nem vagy kegyetlen, de hidd el ez még változhat. :-)

Én ugyan így gondolkodtam, mindent megengedek a lányomnak, csak azt nem, hogy a mi ágyunkban aludjon címszóval. :-)

Nagyon jól működött ez az elv 6 hónapos koráig. Addig csak a kiságyban aludt. 3 hónapos koráig altattam, utána magától aludt el, este 8-tól reggel 7-ig. Nagyon büszke voltam a kislányomra, és a környezetem is csodálkozott, hogy milyen jó alvó. :-) Most ott tartunk, hogy 7 és fél hónapos, és lassan másfél hónapja csak úgy hajlandó aludni, ha mellettem van. Este megint altatni kell, kb. óránként, 2 óránként kel, sír nagyon és csak akkor nyugszik meg, ha mellettem van, és cicizik. Hozzá teszem 4 foga jött egyszerre, úgyhogy biztos az miatt nem aludt, mostanra meg szerintem megszokta, hogy ott vagyok mellette. Így kényelmes :-)

Meg talán szeparációs szorongás? Tapasztalt anyukák, mit mondtok?

Most már egy ideje velem is alszik, mert már nem bírok egész éjjel fönt lenni, és szaladgálni vele a kiságy és a mi ágyunk között. Inkább félre dobtam az elveimet, és végre pihenünk mind a ketten (azért csak ketten, mert a férjem külföldön dolgozik, ritkán van itthon, sajnos.). Félre ne értsd nem bánom, és nem teher, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy annyi de annyi minden lesz ami miatt sutba dobsz mindent, és az lesz a lényeg, hogy pihenjen a kicsid, meg te is. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom. Próbálkozom én is, hogy vissza menjen az ágyába, de ahogy sír első nyekkenésre ugrom, és már veszem is magam mellé, aztán vagy vissza alszik, és át tudom rakni a kiságyba, vagy alszom vele én is :-)

Attól, hogy néha ott fekszik az a gyerek, akár nagyobb korában is még nem fog odaszokni...

Kicsit fura nekem ez a görcsős erőlködés, hogy az a szülők ágya és gyerek be nem feküdjön!

Nem kell vele együtt aludni, de hogy még kicsit se veszed magad mellé az erőlködés.

A mieink reggelente bemásznak és ott ébredeznek, vagy esténként onnan tévézünk, de mennek szépen a saját ágyukba aludni.

Nem vagy kegyetlen, csak tapasztalatlan. :) Elképzelhető persze, hogy a gyerek úgy fog felnőni, hogy soha az életben nem fog eszébe jutni, hogy közétek kéredzkedjen, csak ez épp baromi ritka. És az is lehet, hogy egyszer csak eszébe jut, hogy milyen jó lenne éjjel veletek, és akkor kitartotok az elveitek mellett, hogy a szülői ágy szent, ez sem kegyetlenség csak - legalábbis véleményem szerint - semmi értelme és elég fárasztó éjszakákat eredményez.

Én csak azt nem értem, amikor az anyukák teljesen kivannak, mert a gyerek éjjel kétóránként fél órát szopik, meg elalszik a karjukban, beteszik az ágyba, és rögtön kipattan a szeme az éjszaka közepén, és amikor valaki javasolja nekik, hogy vegyék a gyereket maguk mellé, kiakadnak, hogy még mit nem, még odaszokik. Inkább élnek kialvatlan zombiként hónapokig-évekig, de az elvekből nem engednek. Persze ez nem két hét alatt szokott kiderülni. :)

15:

Nagyon egyetértek veled :)

Mindenki úgy csinálja, ahogy jónak látja és ahogy akarja.

Unokaöcsém 4 évig a szülői ágyban aludt, addig a szülők nem sok éjszakát adludtak végig, így alakult náluk, a kistesót csak a saját ágyában altatják:)

Nálunk legfőképp emiatt soha nem aludtak a gyerekeink az ágyunkban, és igen anyatejesek voltak 16-14 hónapig. Attól miért lennél kegyetlen, hogy a saját helyén alszik? Én pont akkor nem voltam nyugodt, ha melletem aludt, féltem, hogy ráfekszek ( volt ilyen eset nem egy..:( ), illetve nem éreztem a babáimat légzésfigyelő nélkül biztonságban, persze sokak szerint ez is hülyeség.

Kapak az én gyerekeim is szeretett, miért kell elíténi manapság ha vki nem igény szerint szoptat, és nem minden nyekkenésre, és ha a saját ágyában altatja a gyerek. Elég szomorú, hogy sokat úgy gondolják, hogy csak ez a "jó anya" ismérve, sok ilyen "jó anyát" láttam ordénáré módon viselkedni később gyerekével.

Nekünk is egyértelmű volt hogy mi is a helyünkön alszunk és a kisfiúnk is.

Én veszélyesnek is tartom a babával való együtt alvást, nem szeretnék évekig úgy aludni hogy csak félálomban merek lenni nehogy ráfeküdjek a gyerekre. (tudom hogy sokan másképp látjátok, megszokja az ember stb... de akkor sem biztonságos) Anyuék maguk között altatták jó múltkor másfél évesünket és közölte hogy nem szívesen aludna vele hosszú távon így mert ezerrel jár a lába és egyfolytában forgolódik...

Mellesleg szerintem azt a szülők mindig elfelejtik, vagy alapból nem tartják fontosnak hogy a szülői intimitásnak is nagyon fontos szerepe van (sokan csak a szoptatást és az állandó testközelséget tartják fontosnak a babával, és mi lesz a felnőtt kapcsolatokkal?). Mi ezért sem akartuk odavenni a kisfiúnkat. Olvastam én már olyat hogy apuka ki lett költöztetve a szülői ágyból a gyerkőc miatt... Na ez meg milyen már???