A második gyermeknél már minden anya lazábban kezeli a dolgokat? Mi a tapasztalat?

valóban sokminden változott. lazább vagyok, nem ugrok rögtön ha sírnak. kiismerem a sírások közti különbséget, ha beteg, akkor sem esek rögtön kétségbe. 22 hó a különbség.

nekem még csak egy 10 hónaposom van, de a családban most van még egy 1 hónapos baba, én is már olyan laza tanácsokat adok, hogy időnként elcsodálkozom magamon. :) könnyebb lesz a másodikkal. :)

nálam igen.Azt szokták mondani az első gyerek a próbababa.és igen,annyi minden uj akkor még,maga az anyaság is.és akkor nem beszélve a rengeteg teendőkről.Most a második babámnál már sokkal nyugodtabb,kiegyensúlyozottabb vagyok.nem idegeskedek folyton,és nem teszek felesleges köröket.elhagyok olyan dolgokat amik felesleges tettem az elsőnél,és ezek meg is látszanak a második fiamon.ő a nyugalom szigete.tovább is tudtam szoptatni,és jobban is élvezem.persze nem mindegy mekkora a gyerekek közt a korkülönbség,mert kicsi és egy pici babával szerintem elég nehéz.nálunk nagyobb a korkülönbség,igy ki élvezem a helyzetet,és igen,jóval lazább is vagyok.

Nálunk 4 gyerek van - a kicsik ikrek-,és tényleg,minden új gyereknél egyre könnyebbek lettek a dolgok.Az elsőnél még zuhanyozni sem volt időm,olyan volt,mintha napi 30 órát kéne körülötte nyüzsögni.Aztán amikor 2 gyerek lett,hirtelen több lett az szabadidőm,mégis mindent meg tudtam csinálni.Aztán jöttek az ikrek,és bár induláskor 4db 3 év alatti gyerekem volt:),mégis,egyszerűbb volt minden,még a hobbimra jutott idő,sokfelé eljártunk,sokkal stresszmentesebb,tényleg lazább volt már minden.

11:33-as vagyok, mi 3an vagyunk lányok, én 25, két húgom 19 és 22. annyira szembetűnően nem lettem jobban elkényeztetve, de mai napig úgy érzem, hogy velem kicsit jobban "kivételeznek". hülye szó, nem tudom máshogy írni, azt nem mondom, hogy jobban szeretnek a szüleim, mint őket, de mégiscsak én voltam az első. :)

Szia! Nálunk is 4 gyerek van. A nagyok között 3 és 2,5 év van. Az elsőnél még én is sokat stresszeltem. Sajnos abban az időben nem volt anyun kívül senki, aki tanácsot tudott volna adni. A védőnő egy vaskalapos boszorkány volt, akinek sosem volt gyereke..bezzeg dirigálni azt tudott!!! Aztán megszületett a lányom és sokkal lazábban fogtam fel a dolgokat. Nem paráztam hülyeségeken, nem rohantam azonnal, ha sírni kezdett vagy picit megütötte magát. Mosolyogtam egyet, azt mondtam "Hoppá! Elestél? Állj fel!" Érdekes módon szinte soha sem sírt, nem volt egy kis nyámnyila kislány... A fiamnál szintén ilyen lazán vettem a dolgokat. Valahogy olyan volt, mintha levette volna a terhet a vállamról valaki. Mindkét gyerek máig borzasztóan kiegyensúlyozott. A pici kései gyerek, de nála sem ugriok minden marhaság miatt. Tudom, hogy nem annyira törékenyek, védtelenek ezek a picik, mint ahogyan azt sokan gondolják. A kislányom 17 hónapos lesz, még nem volt beteg, máig szopik (majd magától elhagyja ő is), nagyon ritkán sír, legtöbbször még akkor is nevet, ha elesik, mert sosem azt látja rajtunk, hogy mennyire megrémít az, hogy ő most elesett. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy ha valóban nagyot esik, nem sír, de csip-csup dolgok miatt nem szokott..