Én dramatizálom túl a viselkedésüket? Bocsi hosszú lett :$
23 éves anyuka vagyok. van egy 2 éves kisbabám. anyósoméknál lakunk. a helyzet az hogy anyós engem lenéz mert más társadalmi rétegből származom mint ők és sok mindenről másképp vélekedek mint ők. voltam már minden fogyatékos,proli,k.rva,amit ki is mondott néha még a szemembe is. a párommal 4 éve vagyunk együtt szeretjük egymást persze vannak nézeteltérések mint mindenhol persze azok nagy részét is anyósom szítja.nem is a párommal van gond hanem anyóssal és apóssal. mivel náluk lakunk és elismerem segítenek minket anyagilag (páromnak nemrég szűnt meg a munkahelye,még nem talált másikat én gyedet kapok)mi meg besegítünk a háztartásba,ha kell főzök, összeporszívózunk, elmosogatunk stb. A lényeg az hogy mivel ők segítenek minket azt hiszik joguk van elbírálni a babóval kapcsolatos döntéseimet.Azt hiszi mindenbe igaza van.Mindent megmagyaráz és jobban akar tudni nálam csak mert ő tanultabb. Ezersuer mondtam már neki hogy mire én is annyi idős leszek mint ő én is lehetek hasonlóképp tanult.Elítélnek mert szakmát szeretnék és nem főiskolába menni, kiharcolták hogy a babát kereszteltessük meg mikor nekem eszem ágában sem volt de a kedvükért belementem. De legjobban az akasztott ki mikor hazajön anyósom hogy bejelentette a babát fodrászhoz!!Az én megkérdezésem nélkül.Ekkor szépen megkértem hogy mondja le mert én nem szeretném levágatni a haját,növeszteni szeretném,azt hittem elfogadták erre apósom 3 nap múlva közli hogy leviszi a babát sétáli,nem volt gyanús máskor is el szokta vinni. Hát a babával szinte kopaszra vágott hajjal jön fel.Azt hittem hülyét kapok.A hátam mögött ilyet rendeznek. A másik: aint hallótávolságon kivülre kerülök azonnal engem marnak. A párom legtöbbször kiáll mellettem,de teljesen nem mer szembe menni a szüleivel mert azért kell a segítségük. A kérdésem annyi lenne hogy szerintetek túlzásba viszem a felháborodást és tényleg joguk van beleszólni az életünkbe mert kisegítenek minket vagy nincs teljesen igazuk. Azt ki is hagytam hogy ha elöl felejtem a retikülömet azt is rendszeresen átkutatja és a párom nélkül nem nagyon szeretik ha kimegyek az utcára. Amikor a babát viszem sétálni akkor is ilyeneket mondanank neki miután hazajöttünk hogy "te majd 3 év mulva megmondod ha anya pasizott" és számon kérnek minden lépésemről.
Szerintetek mi lenne a jobb menni bárhova vagy maradni? Nekem nincs már senkim így anyaotthon jöhetne szóba rövidtávon
21:36-os kissé erősen fogalmazott, de igaza van. Mi sem viccből éldegélünk a panelban (albérlet) a nagy kertesház helyett!!!
Anyósék jót koppannának, tudják, hogy tőlük függtök, de ez a ti hibátok!
Szia, nagyon sajnálom ami a szüleiddel történt.
Szerintem az lenne a megoldás, hogy egy-két hónapra a nagymamádhoz költöztök, tényleg csak addig, míg nem találtok mindketten valami munkát, majd albérletet.
Lehet, hogy a nagyid is örülne neki, hogy nem egyedül kell laknia, biztosan segítene!
A párod hogy áll egyébként a költözéshez?
Tényleg, a nagyi! (?)
Sajnálom én is, ami történt. Buta kérdés, bocsánat, hogy felteszem, de nem örökölted meg a szüleid lakását/házát?
És nem értem, a 10 m2-es szobához miért ragaszkodtok ilyen körülmények között is???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!