Van más anyuka is itt, akinek babája igényli a folyamatos ölben, kézben levést?

ne cipelgesd. ilyen egyszerű. én sem cipelgettem, pedig iszonyat sírós még most is a babám.

tedd le nyugodtan a földre, játékokkal vagy pihenőszékbe, és kész nem lehet mindig cipelni.

ne csináld, mert még sokkal rosszabb lesz.

Utolsónak: aranyos:-)

Az én fiam is ilyen, lassan fél éves, legjobb kézben nézelődni. De megnyugtatlak, egyre jobb lesz, ahogy tárul ki a világ, már egyre hosszabb időre leköti magát, ha minden redben körülötte (nem éhes, nem álmos). Türelem!

dettó az én fiam is... vannak napok amikor tök jól elvan (ez a ritkább) de ha aztán újból "engedünk neki" és pl sokat van a nagyiknál karban újból kezdődik az egész, és nem lehet ordítás nélkül letenni...

egyébként nagyon egyszerű a megoldás, már írták is előttem: egyszerűen nem kell cipelni és kész. meg kell tanulnia egyedül játszani, nem értek egyet azzal, hogy még túl kicsi hozzá 4-5 hónaposan, sőt 3 hónaposan sem... Csak mindig korának megfelelő ideig, eleinte 5-10 percig, aztán egy hat hós, mint az enyém már képes eljátszani egy órát is ám!

Sírni fog igen, sőt üvölteni. De ki kell bírnunk. Nálunk egyedül ez vált be. Játéknál, elalvásnál is. Mindent próbáltunk már, de semmi más nem használt. volt már hogy 35 percig üvöltött, én aztán tudom milyen rettenetes ezt hallgatni, de ha nem akarok egy két évesen az egész családot terrorizáló kis ördögfiókát, aki a falba veri a fejét ha nem kapja meg amit akar, és visítva mászik ki az ágyából, muszáj most végigcsinálnunk, később csak még nehezebb lesz... Vannak persze olyan gyerekek is akik sírni hagyás nélkül is beletörődnek, hogy az anyjuk nem cipeli őket egész nap, hát az enyém nem ilyen:(

Ja és már megkérdeztem, gyerekorvost, védőnőt, mindenkit, a gyerkőcnek ettől semmi baja nem lesz!!! mielőtt valakit azzal ijesztegetnének, hogy nem fog kötődni stb... hülyeség.. ezt az anyukáknak iszonyat hallgatni, a baba csak tanul belőle..

persze sokkal könnyebb állandóan megszoptatni, meg magunkra kötözni a babát, csak hogy hallgasson, de akkor mi lesz később???

Szia!

Én az elejétől nem vettem fel, csak ha büfiztettem, vagy vittem egyik helyről a másikra.Ha rám volt szüksége, akkor odafeküdtem vagy ültem mellé.Nem tudom, hogy ezért van -e, de sokáig elvan egyedül.Leteszem a szobájába, ahol egymás mellett van egy játszó és egy puzzleszőnyeg. Leteszem a puzzleszőnyegre a hasára, ha szól, hogy elfáradt, átteszem a játszóra a hátára, ahol beszélget a macival, és egyéb dolgokkal.Én közben rálátok a konyhából, néha bemegyek,vagy csak bekiabálok neki.Ha nincs dolgom, bemegyek hozzá, lefekszem a kanapére, olvasgatok, és beszélgetünk közben.Ha a mi szobánkban van, beteszem a pihenőszékbe, és ideteszem az asztal mellé, így engem is lát, és nézelődni is tud.Közben folyamatosan dumál, hogy figyeljek rá, és ha ránézek nevet.Nagyon cuki.Van, amikor kiviszem a pihenőszékben a konyhába, ott is imád lenni.Szóval ritkán van ölben, de nem is szeret ölben lenni.Ha rokonlátogatásra megyünk, akkor mindenki felveszi, de panaszkodik, nem szereti.

4 hónapos kisfiú anyukája

Csak annyit még a kendőhöz, hogy azért van vagy 16-féle megkötési módja, hogy ki tudd választani azt, amelyik a legkényelmesebb és a legbiztonságosabb. Nagyobb babákat már csípőre vagy hátra is lehet kötni, akkor nem nyúlkálnak sehova.

Hát, le leszek pontozva:), de szerintem a hosszabb ideig sírni hagyás biztosan nem vezet jóra. Tudom, ezt javasolja a Suttogó meg az Aludj jól.. Hm, hát fejlődéspszichológiai szempontból (is) alaposan bele lehetne kötni mindkettőbe.

Az elején én is próbáltam párszor, hogy pl. este betettem a lányom a kiságyba és leültem mellé, hátha elalszik vagy csak el lesz magában. Rövid idő után keservesen sírt és egyre jobban behergelte magát, akármit mondtam, egyáltalán nem nyugodott le. De a sírástól nem lesz semmi komolyabb fizikális baja, persze, max. jól kifárad és esetleg ezért alszik el. Csak éppen közben tanácstalan, fél és bizonytalan, hogy miért hagyták egyedül. Én nem szívesen lennék az ilyen sírni hagyott babák helyében, akik még nem képesek megérteni, hogy miért kell megtanulniuk egyedül lenni. Még az én kétévesem sem fogja fel, pedig már sokat "beszélgetünk" az ilyesfajta önállóságról is, nemhogy egy jóval kisebb! És világos, hogy az ilyen baba tehetetlenségében néhány nap múlva tényleg kénytelen feladni és végülis "megtanul" (vagy inkább kényszerül) egyedül ellenni vagy elaludni, de szerintem ez a rejtett bizalomvesztés elég nagy ár a szülői kényelemért, nyugalomért.

De mindegy, nem akarok ezzel senkit meggyőzni, és nem is tudnék, mert aki ezt a nézetet vallja és/vagy gyakorolja, az úgyis azt állítja, hogy működik. Más kérdés, hogy hogyan és főleg hosszútávon vajon hogyan. De ez majd sokára derül ki. Én mindenesetre Sears-párti és Suttogó-ellenes maradok. :) De a más véleményért nem ítélek el senkit.

előzőre: nem pontozlak le :) sőt inkább a sírni hagyást pártolókat szokták.

Csak egy kis helyreigazítás: a suttogó SOHA semmilyen helyzetben nem javasolja a sírni hagyást, olvasd el mielőtt véleményt mondasz róla. Az aludj jól gyermekem pedig kizárólag az altatásra vonatkozik, és ott sincs a gyerek magára hagyva, mert bizonyos időközönként bemész hozzá megnyugtatni.

Ettől függetlenül az én véleményem az, hogy egy babának attól semmiféle lelki baja nem lesz, hogy az anyja nem cipeli egész nap, sőt! Ahogy írod a te két éves lányod még mindig nem tanult meg egyedül játszani, tehát akkor ez a módszer, hogy mindig fel kell venni, eseteben sem működik. Persze valakinek ez normális dolog, ez már szubjektív.

Az én anyukám soha nem vett fel, csak ha szoptatott, tisztába tett, rengeteget ordítottam a kiságyban, és semmiféle bizalomvesztés, rossz kapcsolat stb... nem alakult ki, a mai napig ő az egyik legfontosabb bizalmasom. Nem hiszem, hogy a gyerek szülőbe vetett bizalma ezen múlik. Sőt, szerintem sokkal többet tesz a gyerekéért az, aki nem a pillanatnyilag könnyebb utat választja, hanem arra gondol, hogy mi a jó a gyereknek hosszú távon. mert az a kétéves lányodnak sem jó, hogy nélküled nem tudja jól érezni magát....

ja csak még egy gondolat a Sears módszerről: láttátok már a Segítség szülő vagyok, vagy a vásott kölykök című műsort? Egyik szülő sem azért nem boldogult a gyerekkel, mert a suttogót követte, vagy sírni hagyta a babáját, hanem mind a Sears módszer szerint nevelték a gyereküket... mindig az volt amit a gyerek akart, sosem hagyták sírni, a szülőkkel aludt, 3 évesen még csak szopival volt hajlandó elaludni, stb...

Szóval nem biztos hogy ez olyan tuti módszer ám...