Kinek mennyit segít/segített a párja az éjszakai/hajnali etetéseknél?

az elsö hetekben felkelt a férjem, adott enni a fiamnak, én meg fejtem a tejet..majd 7 hetes korátol tápszert kap, lekopogom, mert az utolso cumi este 9 kor volt és reggel 9 ig aludt, ugy kellett ébresztgetni, hogy oké, talán mostmár enni is kéne. egyébként magátol, szo nélkül felkelt anno. napközben mentek sétálni, hál istennek nálunk altatni sem kellett.

a legelején megmondtam neki, hogy nem magamnak szültem, hanem kettönknek, igy fürdetés, etetés, játszás, mosogatás minden közös "melo".

Etetéshez nem kellett segítség.

Később mikor már fogfájás miatt, vagy mert épp rossz passzban volt, ébredt fel és sírt, akkor sokszor előfordult, hogy ő ment át hozzá, néha én fel se ébredtem.

Két hónapos koruk után átaludták már az éjszakát. De nem is kellett őket altatgatni. Ha abbahagyták a szopást, betettem őket az ágyukba és elaludtak.

Csak akkor keltek éjjel, ha betegek voltak, de ilyenkor is csak én keltem fel hozzájuk.

Mindkét gyerekünkhöz csak 1szer keltünk, az elsőnél 8, a másodiknál 6 hetes korukig (alapból éjfélig filmezünk, szóval csak hajnakban keltünk). Úgy működött, hogy felkeltünk, amíg megmelegítette a tejet addig én csitítgattam a kicsit, majd amíg ő megetette, addig fejtem.

Altatni nem kellett őket csak visszarakni az ágyba és már aludtak is tovább.

Azt mondja, hogy nagyon szerette ezeket a nyugodt perceket velük. Mondjuk az én férjem az egyéb dolgokban is így segít, a nagynak pl felváltva olvasunk mesét este. Persze ő sokat dolgozik itthonról, így azért könnyebb.

Semmit,de soha nem is vártam volna el tőle.Felelősségteljes munkája van,pihenje ki magát,és éjszaka aludjon.Én tudtam nappal is pihenni ha húzós volt az éjszaka,ő nem.

Nem értem azt aki elvárja,hogy a férje éjjel keljen a gyerekhez...

Én is a rossz alvókhoz tartozom, nagyon lassan és nehezen alszom el (fáradtságtól függetlenül), viszont éberen alszom és könnyen ébredek. Ezzel gyerek előtt is sokat szenvedtem, még kivizsgáláson is voltam, de az lett az eredmény, hogy ilyen típus vagyok, nincs kóros elváltozás, tanuljak meg együtt élni vele.

4 hónapos most. Nagyon durva szülésem volt, két hétig az ágyból is segítséggel keltem, nagy vérveszteség, stb. Tápszeres.

Az első két hétben szinte ő látta csak el, engem is, mert a mosdóig se tudtam egyedül kijutni (felálltam és elájultam).

Ő alvás szempontjából ellenkező, könnyen és gyorsan elalszik, ébredés után azonnal energikus, míg én próbálok nem nekimenni a falnak.

Nemrég vizsgám is volt, amit a munkáltatóm fizet, így nagyon nem volt mindegy a vizsgaeredmény. (Még a terhesség előtt kezdtem a képzést, de amikor terhes lettem, a főnököm egyetlen aggálya a képzés kimenetele volt.)

Mondjuk jó alvó a gyerek, így este 8-10 között elalszik és reggel 6-9 között kel, átlag 8-10 óra alvást teljesíti. Ma reggel pont a férjem volt gyorsabb, mire én nagyjából felültem az ágyban és kifeszegettem a szememet, addigra ő már etette.

Tény, hogy ő alapból korán kel, mert másfél órás szertartás reggel a mosdó-kávé-cigi-kaja-fürdés neki, illetve kötetlen munkaidőben dolgozik, így nem kell annyira rohannia.

Húzósabb időszakban nem kel, de este is simán, kérdés nélkül viszi pelenkázni, ha érzi, hogy már tele van és időszerű.

Büfiztetést kifejezetten szereti csinálni, nála hatékonyabb is valamiért, sőt, általában férfiak jobban büfiztetnek (talán más a dőlésszög férfimellkason?), mert apámnak is gyorsabban szokott menni, mint nekem, vagy anyámnak, anyósomnak.

Tény, hogy gyerek előtt se volt én dolgom-te dolgod, házimunkát is nagyjából fele arányban csináltuk. Napközben értelemszerűen én látom el, este-hétvégén meg aki kevésbé fáradt épp.

Ráadásul itthonról dolgozom is, bár project jellegű munkákat, így nem vagyok annyira leterhelve és időben beszabályozva, mint a munkahelyemen voltam napi 10-12 órában.