Szerintetek önzőség, ha azt az időt, amíg a gyerekem alszik (1x/nap), csak magamra fordítom?

Semmi köze hozzá. Mindenki csinálja úgy, ahogy akarja. Én azért vagyok itthon a gyerekkel, hogy neveljem és tartalmasan eltöltsem vele ezt a 2-3 évet, nem azért, hogy nézze, ahogy takarítok. Annál már annak is több értelme lenne, ha bölcsiben lenne, én pedig dolgoznék.

Mi egész délelőttös programokat csinálunk és a délutáni alvás után újra a gyerekkel foglakozom. Addig végzem a házimunkát, amíg alszik. Felkelek egy órával korábban, mint ő, 2-3 órával később fekszek le és délután is alszik egyszer. Ez az idő bőven elég a házimunkára, a szépítkezésre, netezésre, stb., és még egy egyetemet is végzek levelezőn.

Szerintem nem önzőség.

Én is ilyenkor vagy csak pihenek, vagy netezek (mint most), film, csajos dolgok.

Ha ilyenkor nem csinálnám, akkor csak este 10 után tudnám.

Szerintem nagyon is fontos, hogy a gyerekek megtanuljanak egyedül (is)/együtt is játszani, nem lesz attól okosabb, ha örökké foglalkoztatják és szórakoztatják őket, max. kevésbé kreatív. Az anyaidőre meg szükség van, így leszel nyugodt és kipihentebb, ez a gyerekek igénye is.

Egy óvónő ismerősöm mondta, hogy kétségbeejtő, amilyenek a mai kisgyerekek: nem tudnak magukkal mit kezdeni, még csapatban sem, ténferegnek össze-vissza - ezek azok a gyerekek, akiket a "szuperanyukájuk" örökké programokkal tömött és le se szállt róluk egy percre se. Egyébként ha a gyerek látja a házimunkát, ne adj Isten besegít, attól csak több lesz!

Sokszor van, hgoy leteszem a lelógó plüssök alá (3 hónapos), akár egy órát is eljátszik velük. Amíg nem nyöszörög, nem piszkálom. Ilyenkor tudok tanulni, pihenni is.

Anyósom heti egy-két nap jön, olyankor nagyrészt ő van vele.

Most pont elutazott a férjem, nekem közeleg a vizsga, szüleim két napra elvitték (tápszeres). Délutánonként átmegyek, aztán jövök haza tanulni.

De iszonyú jó kedélyű baba, vigyorog mindenkire, alig sír, rengeteget gőgicsél, éjszakákat átalussza.

Úgy látom, hogy az, hogy nem stresszelek rá és sok őt szerető ember között forog (három nagyszülő, férjem), szociálisan is kezd érdeklődő lenni. Sírni talán napi fél órát szokott. Amikor felkel és nem pelenkázom/etetem az általa várt sebességgel, néha ha fáj a hasa.

Aludni is le lehet tenni, gőgicséléssel altatja magát, aztán pár perc után bealszik. Reggelt leszámítva jókedvűen ébred és szinte mindenkire vigyorog, aki foglalkozik vele.

De asszem malacunk is volt, nagyon kiegyensúlyozott kiskölyök :)

A gyereket ha ébren van, akkor sem kell minden egyes másodpercben bohócként szórakoztatni.

Amíg mosogattam kijöhettek a konyhába, dobálhatták a szennyes ruhát a mosógépbe, és amíg a plüsseiket rakosgatták, addig elpakoltam mellettük a polcon.

Amikor délben aludtak akkor én is odabújtam és szunyáltam egy nagyot, nekem az kellett ahhoz, hogy délután ne dühös sárkányként nyírjak ki mindenkit.

Ha neked ilyenkor jó magaddal foglalkozni, akkor tedd azt.

Én is csak akkor dolgozok kisfiam alvása alatt ha nagyon elvagyok csúszva valamivel, vagy ha fontos tenni való van, amúgy mindig magammal törődöm. Net, tv, egy jó reggeli/ebéd nyugodt elfogyasztása, hajmosás stb...

Én is az ébrenléti időben főzök, mosok, takarítok, nem tudok 3 órát ülni a kisfiam mellett és játszani, nagyon jókat játszik egyedül is. (3 óra ébrenlétből 1.5 órát vele vagyok, 1.5-et teszek-veszek)