Elolvasnátok a szülésem történetét? Volt valakinek hasonló? Lehet ilyen előzmények után teljesen "normális" gyerekem?

Teljesen normális terhességem volt, teljesen tünetmentes, minden eredményem jó volt. Annyira jól érezte a babum magát a pocakban, hogy csak a 41. héten indult el kifelé. Minden nap jártam ctg-re, semmi baj nem volt, a dokim azt mondta nyugodtan várhatunk még vele. Elindultak a fájásaim, bementem a klinikára, ott rátettek ctg-re, de az semmi fájást nem mutatott. A dokim mondta biztos csak jóslók, ha erősödnének, vagy rendeződnének akkor menjek vissza adig próbáljak lépcsőzni, szexelni hátha az beindítja. Éjfélkor visszamentem, hogy csak nem múlnak a fájások, de a gép még mindig nem mutatott fájást + 3 ujjnyira voltam csak kitágulva. Hajnap 2-kor elfojt a magzatvíz, kezdtem megörülni hogy de jó végre láthatom a babámat lassan. A dokim valami olyasmit magyarázott, hogy idő előtti burokrepedés így majd csak 8 óra múlva kötheti be az oxitocint. Hajnal 2-től vajúdtam reggel 6-ig, bár még akkor se mutatott a gép fájásokat amikor is jött a csecsemős nővér, hogy valami gond van a ctg-n nemigazán mozog a babám. A doki benyúlt a kezével amikor is kiderült, hogy belekakilt a magzatvízbe. Gyorsan be lett kötve az oxitocin, de akkor meg a hirtelen összehúzódás hatására elnyomta a kis kezével a köldökzsinórt és benyelte, tüdőre szívta a kakás magzatvizet. 25 perc múlva császárral gyors kiszedték 4/7/7 apgart kapott, 1 hétig inkubátorban volt ahol 3 napig légzéstámogatást kapott, 1 hétig antibiotikumot. Amikor kiengedtek minket annyit mondtak, hogy nagyon összekapta magát és hogy működik minden reflexe, de vinni kell majd vissza a neurológiára kontrollra 2 hónap múlva. Egyszerűen rettegek, másra se tudok gondolni csak, hogy valami maradandó károsodása lett azt nem tudnám elviselni. Volt valaki hasonló helyzetben?