El vagyok keseredve 14 hós fiam viselkedése miatt, a párom is engem okol, nagyon rosszul érzem magam!?!

14 hónapos fiam itthon velem és apjával tényleg tündéri, sokat játszunk hárman, este tévézünk és sokszor csodálkozva nézzük , hogy játszik, cikázik, boldog... Na de ha visszük valahova, kész katasztrófa! Nem lehet letenni, cipelteti magát, nyüszög, ha valaki kiveszi a kezünkből, orditani kezd, itt most nem haveri látogatásokról irok, csak mondjuk átmegyünk anyósomékhoz, anyuékhoz. Barátnőm lánya is ennyi idős, mindig is ismerték egymást. Minden héten vittem játszani, de tiz perc és kapaszkodik, most már mutat kifelé, tudom hogy menni akar. Ha meg ők jönnek, vidám, tök jól játszunk. Anyósomékhoz sűrűn nem vittem ugyan, de minden nap legalább fél órát látta őket születéstől fogva , ha náluk vagyunk, állandóan menekülne, annyira kellemetlen:( a férjem mnkahelyén napi egy órát tuti eltöltünk, hatalmas tér, szerintem csupa érdekes helyszinek, mindenkit ismer, mégis sokszor morog és nyikorog mindenkire, aki csak kedvesen szól hozzá, pláne ha meg is érinti, most már túl sokan nem is próbálkoznak, biztos elkönyvelték magukban, milyen elkapatott kisgyerek...ma fakadt ki a párom egy kicsit, hogy egy burokban nőtt kis gyogyigyerek lesz a gatyámon lógva, senki sem fogja szeretni rajtunk kivül, ha igy viselkedik mindenkivel(teszem hozzá, itthon a rokonokkal normális, szépen játszik, csak külső helyszinen bolondul meg), és én nevelem ilyen hülyén, hisz én vagyok vele...meg mi az, hogy nem lehet vele egy asztalnál lenni, mert nem eszik? Ha ott van valaki, tényleg csak akkor eszik, ha farkas éhes...jajj, nagyon szégyenlem magam, megbuktam anyaságból! Persze, most jön a rágófog, ami nagyon fájhat, de mindent mindig a fogzásra fogni kínos...mit csináljak? Váltsak stílust? Elég az ölelgetésből és kényszeritsem ezt a kicsi babát???