Mindenkinek ennyire nehéz egy újszülöttel?

Nyugodj meg, mert az idegeskedés nem tesz jót. A kislányom sokat sírt, hasfájós volt. De olyan 6-8 hetesen elmúlt. Addig éjjel volt hogy 2 órán át üvöltött, hol a párom, hol én ringattuk kézben, mire nagy nehezen megnyugodott. Nappal szinte ugyan ez. Idővel könnyebb lesz.

A rokonságot meg építsd le. Én is utálom hogy mindenki azzal kezdi hogy na van elég tej?? Épp annyi van, illetve már kell tápszer is mert fogy a sok idegeskedéstől. 14 hetes a lányom. De ha megkérdezik, egyszerűen mond hogy van. Semmi közük hozzá. Nem kell magyarázkodni senkinek ha esetleg nincs elég. Van és ezzel ki is van lőve a kérdés. Én is fejek mint egy őrült, de ennek ellenére apad a tejem. Ez van. Nagyon rossz, de már kezdem úgy érezni, hogy a gyerekemnek nagyobb szüksége van rám úgy hogy nyugodt, kiegyensúlyozott vagyok és nem egy idegbeteg anyuka.

Kitartás, az első pár hét nem könnyű (általában) de idővel könnyebb lesz. A hasfájásra (mert gondolom azért sír) meg vannak praktikák amik megkönnyíthetik a dolgot. (infacol, espumisan, teák és még miegymás)

Sok sok boldogságot és nyugodt napokat kívánok!

Nem vagy egyedül ezzel, életem legnehezebb időszaka volt, amikor hazajöttünk a kórházból. Nehéz szülésem volt, és nem tudtam kipihenni magam a akórházban, azt reméltem majd, hogy itthon jobb lesz, mert csak egy baba sír, hát nem, pedig a férjem rengeteget segített. A rokonok viszont idejöttek, jól felidegesítettek a hülye kérdéseikkel, felébresztették a babámat stb., és nem segítettek semmiben. Most tudtam meg, h azért nem segítettek, mert állítólag nagyon "elutasító" voltam. pedig csak hullafáradt voltam... én is egész nap szoptattam, fejtem, sterilizáltam, gyakorlatilag hetekig nem aludtam, plusz tomboltak bennem a hormonok, ami miatt tiszta depis lettem

De aztán egyszer csak könnyebb lett, összeszoktunk, kezdtem megismerni a babámat, megérteni hogy mit is akar. Hidd el idővel könnyebb lesz, ügyesebben, gyorsan fog szopizni, és beáll a nap ritmusa is. Addig meg próbálj csak rá koncentrálni, felejtsd el a házimunkát és kérd meg a rokonokat, hogy okoskodás helyett hozzanak ebédet és mosogassanak el, meg tegyenek be egy mosást, ha maguktól nem jut eszükbe.

Ó tudom miről beszélsz, nyugodj meg, normális:)

Mondjuk én is megdöbbentem,mikor egyedül maradtunk (a rokonlátogatások után) a kisfiammal hogy te jóisten, csak nekem ilyen nehéz, fárasztó és kimerítő, vagy másoknak is csak elfelejtenek szólni róla? :)

3 hónapos korára a fiamnak tudtam először úgy élvezni, hogy anya vagyok addigra elmúlt a hasfájóssága, az állandó keserves sírás, és onnantól kész öröm volt vele az élet:)

Mostmár a második babánkkal vagyok itthon, hát sokkal egyszerübb, egyrészt sokkal nyugodtabb vagyok én is, másrészt a második, és többedik babákkal valahogy mindig könnyebb :)

Fel a fejjel és kitartást neked :)