Nagyon bánt, más is átélte már ezt?

Nekem is 4 hós a lányom,mintha csak róla írtál volna,annyi különbséggel,hogy az én kislányom nem látja ennyit az apukáját,mert 3 napos műszakban dolgozik.a lányom sokkal többet mosolyog rá,ma például nálam sírt,ami miatt kicsit ideges is voltam,és apunál nyugodott meg.

Általában a lányok inkább apásak,de attól még minket is nagyon szeretnek...gondolom...!? :-D

ne aggódj, téged is NAGYON-NAGYON szeret.

Én is apás voltam, anyukám is teljesen kivolt, aztán mesélték hogy 5-6 éves koromtól anyu lett a legjobb barátnőm :)

Persze aput is nagyon szeretem :D

"Mit tegyek ha úgy érzem nem vagyok jó semmire, felesleges vagyok?

Császárral szültem 3 hete, szoptatni nem tudok, rendesen szülni nem tudtam, férjem mindent jobban tud nálam, hogyan etessem, mit hogyan csináljak jól elvannak úgy látom, én felesleges harmadiknak érzem magam.Mivel szoptatni nem tudok nem függ tőlem semmi, elhanyagoltnak is érzem magam, jó rendben nekem is a picur az első de a férjemnek is kedveskedni próbálok,viszont ő nem szeretget már.Nem kérek megkövezést, így is elég rosszul érzem magam, úgy érzem mindent rosszul csinálok, aki hasonlót érzett,főleg tőle várok segítséget."

Ezt 8 hónapja írtam ide mikor hazajöttünk a kórházból.Majdnem hasonló a helyzet.Hidd el ha most így is van akkor is te vagy az ANYUKÁJA,benned növekedett tudja ő hogy ki vagy csak apát valószínű kevesebbet látja hiszen te vagy vele és különben általában lányok apásabbak.Kicsilányom is az de pl nyálas puszit csak én kapok s vannak dolgok amiket csak én tudok vele.Később sokminden változik ez csak átmenet.Ne emészd magad!Minden jót nektek!

Örülj inkább, hogy ennyi idősen már megismer valakit és megérti, amit mondtok neki. A babák kicsik, nem buták, tudja pontosan, hogy te vagy az édesanyja, mit udvaroljon neked. Te vagy és mindig leszel. És annak is örülj, hogy eszerint a férjed is nagyon szerteheti őt és minél többen szeretik, annál jobb neki.

Egyébként az én fiam már beszélt, mindenkit megismert a szomszéd macskáját is, de ha megkérdeztük hol van anya, felmutatott a falra az érettségis képemre. Ja és már majdnem kettő volt, egyébként mondatokban beszélt már, mikor előszőr mondta, hogy anya. Addig Zsuzsi voltam.

Most három éves, most már elmondja az érzéseit és tudom mennyire szeret engem és ragaszkodik is hozzám.

Jaj, ne emészd, lesz ez még másképp, sőt, azt fogod majd várni, ne csak "rajtad lógjon".

Nem tudom, nálatok hogy van. Nálunk is hasonló volt a helyzet, mármint az elején itthon volt apa, 2 hónapos korukig, meg azóta is reggel-délelőtt, amikor ugye sokkal nyugodtabbak és jobb kedvűek a babák még itthon van (délre jár dolgozni és késő este jön haza). Hármasikreim vannak, mindhárman lányok. Ketten egypetéjűek és a kétpetéjű testvérük. Nálunk úgy néz ki, az "egyke" nagyon, de nagyon apás. REggel rám is rámmosolyog, de csak mikor kiveszem az ágyából, vagy ha "produkálom" magam, de apa épp hogy bekerül a látóterébe és már kacag, nevet, huncutkodik. Az egypetéjűek pedig inkább engem néznek, rám mosolyognak,még ha apa játszik is velük, akkor is engem keresnek a szemükkel. Ha meglátnak, rögtön abbahagynak mindent. Pedig mindhárman lányok, mégis így van. Most 6 hónaposak, de ez is biztos változni fog. Szerintem nálunk azért van ez így, mert a kicsi amikor megszülettek kisebb is volt, így őt benn tartották az intenzíven, amíg el nem érte a 2 kg-t, az egypetéjűek pedig szinte rögtön velem voltak. A kicsi sírósabb is, vagyis ez nem igaz, csak a hangja nagyon erős, túltesz a másik kettőn, ezért apa sokszor őt veszi fel, mert az ő hangját nem bírja elviselni, mármint ha sír és ilynekor mindig jókat játszanak.