Miért írja itt mindenki, hogy nem való annak gyerek, aki nem marad otthon vele, nem szoptatja, és a munkája is (! ) fontos neki?

Természetesen nem akarom eldönteni, ki mikor szülhet, de attól még gondolhatom azt, hogy ennek vagy annak talán mégsem lett volna való gyerek. Nyilván ezt a szemébe soha nem mondanám, de vannak olyan kirívó esetek, amikor az ember nem állja meg, hogy legalább magában véleményt ne alkosson.

Van pl. olyan ismerősöm, aki 6 lombikkezelés után esett teherbe, majd a gyerek 2 hónapos korában visszament dolgozni, hétvégenként bulizik, és a babát szinte teljes egészében a mama neveli. Ilyen esetben azért hadd jusson már eszembe, higy minek kellett ezen a rengeteg szenvedésen keresztülmennie, ha ezután ennyire kíváncsi a gyerekére.

Mi itt nem ismerjük egymás körülményeit, talán felesleges bizonygatnom, hogy én sem vagyok az a gyerekre "akaszkodós" anyuka, vannak közös programjaink a férjemmel, a barátnőimmel, a lányom két hét múlva kezdi a bölcsit, én megyek vissza dolgozni. Csak az nem tetszik, hogy sokan - pl. ezen az oldalon is - már-már versenyt csinálnak abból, hogy ki undorodott jobban a szoptatástól, ki adta korábban bölcsibe a gyereket, kinek tölt több hétvégét a mamánál a gyereke, ezzel is bizonyítva, hogy ők nem csak anyák, hanem nők is. Mintha az anyaság és a női lét kizárná egymást, és az, hogy számomra a gyerekeim a legfontosabbak, azt jelentené, hogy minden más megszűnt létezni.

"Ma ez a divat (szoptass 3 éves korig, csak természetes úton szülj, aludj a gyerekkel... stb) Ha valaki nem így gondolkodik leszólják. Régen nem ez volt a divat "

Ugye ezt te sem gondolod komolyan? Mert kb azt mondod, hogy a természetes szülés ami TERMÉSZETES az divat kérdése lett.

Biztos császár feltalálása előtt divat kérdése volt:)