Van itt olyan, akinek röntgenezték 1 év alatti gyermekét és nem lett tőle semmi baja?

Tudjuk, hogy baj van a hozzáállásunkkal, mert már szinte csak rettegünk. Az orvos magát védte, mert meg se nézte a gyereket, úgy küldött minket röntgenre. Biztosra ment és nem a gyerek érdekében, hanem maga miatt. Mert azt még én is tudom paramami létemre, hogy egy koppanástól nem lesz koponyatörése a picinek. Ezért aztán kár röntgensugárral bombázni. Én most először érzem azt, hogy igazán baj van. Paráztam már sok minden miatt, de pont a túlaggódás vitt bele a hülyeségbe. Hülyeség volt egy koppanás miatt az egész felhajtás. És hülyeség volt emiatt kitenni a babámat röntgensugárnak. Ez az egy nem hülyeség. A röntgen veszélyes és ok nélkül veszélyes adni. És én ok nélkül, túlaggódásból kitettem ennek a gyereket. Az, hogy itt vannak sokan, akiknek kiskorában röntgenezték a gyereket, az persze megnyugtat, de az sem jó hozzáállás, hogy félvállról vesszük a röntgent. Elolvastam nálam okosabb emberek írásait erről, pl. ezt: [link]

Ugyanazt írja, amit magamtól is gondoltam: indokolatlan felvételeket készítenek az orvosok nagyon sokszor, mégpedig a jogi következményektől tartva, ha mégis tévednének. 30 évvel ezelőtt a gyerekorvosunk hallgatózás alapján megmondta, ha tüdőgyulladásom volt, márpedig sokszor volt, ma a gyerekem minden egyes alkalommal röntgenvizsgálatra lenne küldve. Pedig egy jó szakember anélkül is tudja. De persze nem fog kockáztatni, mert ha mégis tévedne, a szülő bepereli. Az, hogy a gyereknek X év múlva daganata lesz, az valószínű sosem fog kiderülni, hogy a röntgenek miatt lett, és ez a lényeg, mert a doktornéni/bácsi praxisa nem forog veszélyben. Én egyből erre gondoltam, amikor utánaolvasva rájöttem, hogy a röntgen csak koponyatörés kiderítésére lett volna jó, ahhoz meg orvosnak se kell lenni, hogy kizárjam. Aláírom, hazudhat a szülő, és kell az óvatosság. De akkor sem hiszem, hogy mindenféle vizsgálatok nélkül azonnal röntgenre kell küldeni egy beteget. Én felhívtam őket telefonon, de alig álltak velem szóba, pont azt akartam megtudni, a kicsi jelenlegi állapota alapján szükséges-e bemennünk. Korrekt orvos tájékoztatott volna, mire figyeljek a kicsinél. Tájékoztatást nem kaptam, csak hogy menjek be, megnézik. De meg se nézte, azonnal irány a röntgen. Sajnos úgy tűnik, az én dolgom lesz ezentúl megítélni, megéri-e a kockázatot a röntgen, pedig jobb szerettem volna orvosra bízni a döntést. De ők nem a kicsi érdekeit nézik, hanem a magukét. Nyilván minden kis fejkoccanással nem fogom a gyereket többé röntgennek kitenni, mert ha ügyeletre viszem, ők viszont igen. A gyerekek fokozottan érzékenyek a röntgensugárra. Nem kis felnőttek. Nem hihetem, hogy azért mert nekem már volt 10 tüdőröntgenem, őrá sem ártalmas. Pedig ezt hittem, ahogy ti is.

Nem az a baj, hogy ráébredtem, hogy veszélybe sodortam a gyereket. Az a baj, hogy a hülye paráim miatt került veszélybe. Mert ha lazán veszem a koppanást, akkor nem is lett volna röntgen.

[link]

Én tudom, hogy nem vagyok már lassan komplett, annyira féltem a kicsit, de a röntgennel nagy hibát követtem el.

Itt van egy 2011-es cikk: [link]

Valami hatása csak lehetett ennek a kutatásnak, mert csípőszűrést sem csinálnak már 4 hónapos kor előtt röntgennel.

"Kockázati tényező a leukémia okai között a szervezetet érő mindenféle ionizáló sugárzás. Azon gyermekek körében például, akiket az anyaméhben röntgensugárzás ért, gyakrabban alakul ki leukémia. Ugyanígy azon gyermekek körében is nagyobb a leukémia kialakulásának a kockázata, akiket valamely más tumoros megbetegedés kezeléseképpen sugárterápiában részesítettek."

A gyermek nem kis felnőtt – közhelynek tűnik, de alapvető igazság. A gyermekek és serdülők más betegségekben szenvednek, mint a felnőttek, más a betegségek terápiája és mindez a betegségek képalkotására is igaz. Más a diagnosztikai stratégia, bár az eszközök azonosak, vagy hasonlóak a felnőtteknél használatos képalkotó eszközökkel. Más a vizsgálómódszerek sorrendje, más a vizsgálatok technikája, más a betegségek követésének módja.

A különbségek között első helyen áll a sugárvédelem. A gyermekek fokozottan érzékenyek az ionizáló sugárzásra. Az éretlen szövet nagyon sugárérzékeny, nem ismert az a dózis, amely biztosan nem okoz károsodást. A növekedésben lévő szövetek és a csontvelő nagy részét kitevő vörös csontvelő fokozottan sugárérzékeny. A kis méretek miatt a gonádok a vizsgált szervhez közel vannak Gyermekekben a hosszabb várható élettartam miatt a kumulálódó természetes és mesterséges sugárzás magasabb kockázatot jelent malignus betegségek kialakulására.

A legjobb sugárvédelem az ionizáló sugárzással járó vizsgálatok csökkentése, lehetőleg kerülése.

[link]

Férjem külföldi oldalakon is olvasgatott, ott is egyértelműen írták, hogy 3 hónapos korig kerülni kell a röntgent a gyerekeknél. Természetesen van, amikor muszáj, de a mi esetünk nem ez volt. És a kisbabám 3 hónapos volt.

Valószínűleg nem lesz semmi baja, nekem is volt 6 és 8 hónapos koromban csípőröntgenem, és sok ismerősömnek, de honnan tudhatom, hogy 50 évesen nem emiatt visz-e el egy csontvelői leukémia? Sose fog kiderülni.

Én azt nem tudom megbocsájtani, hogy feleslegesen tettem ki őt ennek a kockázatnak. Mégpedig igen, pont azért, mert már lassan begolyózok, nem tudom megítélni józanul az állapotát és hülyeségből rohangászok vele orvoshoz.

Változtatni akarunk, tudjuk hogy kell. (Pl. a férjem fél óránként kelt időnként a kicsihez, főleg miután néhányszor légzéslassulást jelzett a légzésfigyelő. Úgy, hogy közben 2 légzésfigyelő is figyeli őt, egy a pelusán, egy meg alatta.)

A fogzási fájdalmai miatt nyűgös gyerekemnek mindenféle halálos betegséget képzeltem be, mire sok hét után kiderült, hogy csak az ínye miatt ingerültebb. Ezek miatt aztán orvostól orvosig vittem. Túl vagyunk ultrahangos szűrésen is. És közben a gyerek makkegészséges. A férjem mondta ki a felesleges röntgen után, hogy ezt most fogjuk befejezni. Több orvos látta már a gyereket, mint egy 3 évest, 3 hónapos korára. És közben nyilvánvalóan nekünk, szülőknek van baj az agyunkban. Azt mondta, bárhová elviszi a kicsit, ha baja van, de többé nem megyünk puszta félelemből semmilyen kivizsgálásra. Mert mi magunk tesszük tönkre ezt a szegény kicsit, akár a beteg hozzáállásunkkal, akár kockázatot hordozó felesleges vizsgálatokkal, mint amilyen a röntgen is. Ez a röntgenezés most olyan az életünkben, mint valami felkiáltójel, hogy tényleg be kell fejezni ezt a túlféltést, mert beteggé tesszük a gyereket. Nem tudom, fog-e sikerülni. Mert most meg homeopátiás szer beszerzésén gondolkozom (X-Rays), amivel a röntgen káros hatásait kivédhetném valamennyire. De ez is lehet az agybajom miatt, és lehet, többet ártok vele a kicsinek, mint amennyit használ. És már megint orvosi vizsgálatot jelentene, csak most homeopátiásat. Tényleg kezdek begolyózni. Pl. már azt se tudom, oltassam-e rotavírus ellen. Túlféltésből akartuk beoltatni, de igazából ha nem oltatom, az is túlféltés miatt lesz, félek a védőoltásoktól is.

Úgy érzem magam, mint akinek a vállán olyan felelősség van, amihez nem vagyok elég erős és a tudásom is kevés hozzá.