Van itt olyan, akinek röntgenezték 1 év alatti gyermekét és nem lett tőle semmi baja?

3 hónapos babámat röntgenezték meg az ügyeleten, utólag már tudom, hogy csak a saját maguk védelmére. A baba feje csak koppant, nem esett le sehonnan, nem törhetett el a koponya. Mint utólag megtudtam, pusztán ezt tudta volna kimutatnia röntgen. De én annyira megijedtem, csak orvos szájából akartam hallani, hogy nincs a gyereknek agyrázkódása. Teljesen kikészültem, mert utólag ébredtem rá, hogy mit tettem a kisbabámmal. Kezdve ott, hogy miattam koppant a feje, mert játszottunk a padlón a plédjén és görgettem őt egy törülközővel, egy könyv tanácsai szerint és valahogy én id..ióta túlgörgettem a parkettára és hanyatt érkezett szegénykém. Elkerekedett a szeme, majd 2 másodperc után torkaszakadtából felüvöltött. Amikor felkaptam, hamar abbahagyta, de a pelenkázásnál újra behergelte magát és nagyon sírt, majd elaludt. Teljesen vidáman ébredt. Nem mertem elmondani a hazatérő férjemnek, meg arra gondoltam, ha elvisszük az ügyeletre, mit szólnak, milyen anya vagyok...A gyerek ébredés után vidám volt, elolvastam az agyrázkódás összes tünetét és egyet se produkálta. Illetve az nyugtalanított, hogy kb. 2 másodpercig nem sírt fel. Mit tudom én, szerintem a pupillája is rendben volt, de egy orvos jobban tudja...Csak marcangoltam magam. Végül azt mondtam, nem érdekel, ha a férjem megutál is, amiért nem vigyáztam jóla picire, nem érdekel mit szólnak az ügyeleten, a gyerekem fontosabb. Bevallottam a férjemnek, aki nem úgy reagált, ahogy vártam, hanem azt mondta, semmi gond, fog az a buksi még koppanni eleget. De addigra elolvastam mindent a megrázott baba szindrómáról és iszonyatosan rettegtem, hiszen az ő kis kobakjában is ütődött az agya a koponyához, igaz csak egyszer. Nem tűnik vészes dolognak, de a megrázott babák is úgy halnak meg, hogy a szülőnek fogalma sincs róla, hogy agyrázkódást okozott a picinek, akár játékból is. Olyan szinten elkezdtem rettegni, el sem tudom mondani. Férjem mondta, hogy vigyük a helyi ügyeletre, de én olyan helyre akartam vinni, ahol akár röntgennel vagy valamilyen műszerrel kizárhatják az agyrázkódást. Férjem azt mondta, hogy röntgent egy ilyen pici babánál...Meg se hallottam, addigra már úgy rettegtem az agyrázkódástól, aminek állítólag nincs is mindig tünete. Azt írta a cikk, hogy pár másodperces rázás is végzetes lehet. Akkor egy koppanás a padlón? Kaptam én is már millió röntgent, veszélyes, oké, de azt mondják, olyan kicsi a sugárdózis...Eszemben se jutott utánanézni. Férjem eddigre már megtört és elvitt minket az ügyeletre. Ott bíztam benne, hogy csak a szükséges vizsgálatokat fogják elvégezni. De az orvoshoz be se jutottam, először a röntgenszobába küldtek. Pedig kiemeltem, hogy a baba nem esett le sehonnan. De még itt is bíztam benne, hogy ez a vizsgálat szükséges. Férjem elsápadt, megkérdezte még, hogy nem káros-e a babára, mire azt felelték, hogy mindenkire káros a röntgen. Én igazából a röntgenszobában tértem magamhoz, de már késő volt. Lefektettem a gyönyörű kicsi lányomat, rátették az ólomlemezt, megfogtam a két kezét - és elkezdtem félni. Olyan tisztán, annyi bizalommal nézett a szemembe. Máskor mindig hisztizik,ha vízszintesbe teszem, most miért nem tette???? Ekkor kezdtem ráébredni, hogy mit teszek...De már késő volt. Nem féltem a röntgentől addig a pontig. Túl voltunk rajta, csak ezután fogadott a doktor, aki teljesen képben se volt, újra el kellett ismételnem, hogy a baba nem esett le sehonnan. Megnézte a röntgenképet, majd közölte, hogy nincs koponyatörés. Vártam további infót, de nem volt. Akkor jöttem rá, hogy az agyrázkódáshoz semmi köze nem volt a röntgennek. Nagyon jól látszott, hogy a baba jól van, nyugodt, vidám, nem zavart, a kutacs behorpadt, pupilla rendben, ezt meg is kaptam a leleten, de csak itthon, a netet böngészve jöttem rá, hogy a koponyaröntgen teljesen felesleges volt. És akkor elkezdtem olvasgatni arról, milyen hatása lehet a gyerekekre a röntgen, különösen az anyaméhben vagy születés utáni első 3 hónapban. És hogy kutatások támasztják alá, hogy növeli a rák kockázatát, ha ilyen korú gyerekeket ér röntgensugár. Azóta nem tudok aludni. Férjem sem úgy félt a röntgentől, hogy ezeket tudta volna. Itt vádolja magát, amiért hallgatott rám és elmentünk az ügyeletre. Én is vádolom magam, mert a legnagyobb hibás én vagyok. Tudnom kellett volna, hogy nem a baba érdekeit fogják elsősorban nézni, a lényeg az lesz, hogy a doki ne legyen támadható. A cseppet sem valószínű koponyatörés pici lehetősége miatt féltette az állását, ezért küldött a biztos röntgenre, pedig ha a röntgen előtt hajlandó lett volna megnézni a babát, láthatta volna, hogy semmi baja. Egy orvosnak látnia kellett volna ebben az esetben röntgen nélkül is. Miért nem tájékoztattak arról, hogy a röntgen nem mindenkire egyformán ártalmas és az első 3 hónapban nem ugyanolyan, mintha később röntgenzik a babákat???? Én miért felejtettem el, hogy terhesen még a közelébe se mehettem röntgenszobának? Miért nem gondoltam magamtól arra, hogy egy kisbabára ártalmasabb lehet, mint egy felnőtt szervezetre??? A férjem nem egy depressziós típus, de tegnap este azt mondta, ha a babának baja lesz, megyünk mind a ketten...Nem vádként mondta, főleg magát vádolja szegény. Azóta ha a kisbabám rám néz, rám mosolyog azzal a végtelen bizalommal, mindig elsírom magam. Néha nem tudom, hogyan nézzek a szemébe, hogyan fogadjam el ezt a végtelen bizalmat. És hogyan éljem túl azt, hogy jót akartam neki és azzal ártottam valami borzalmasan nagyot Neki. Pont 3 hónapos volt a röntgen idején. Jó volan tudni, hogy más babáját is röntgenezték és nem lett daganatos évek múlva. De igazából nem tudom, mikor fogom tudni azt mondani, hogy már nem félek a következményétől. Valaminek változnia kell, mert a babának ártok a legtöbbet. Van amin már nem tudok változtatni, de túl kéne lennem az állandó rettegésen, mert ezt ő is megsínyli. Én már annyit gyászoltam, annyi mindenkim meghalt. De nem tudom, hogy éreztem-e valaha ennyire szakadék peremén az életemet. Nem tudom, mit csináljak. Böngészem a statisztikákat, de nem fog az agyam...Évente 300-400 új daganatos gyerek Magyarországon. Évente 90.000 újszülött. Nem találom, évente hány röntgenvizsgálat készülhet, különösen 0-3 hónapos korig. Kérem, azok írjanak, akik valamennyire képben vannak a témában, akár anyaként, akár röntgenesként, orvosként. Most nem hiányoznak a rosszindulatú megjegyzések. Tudom, hogy van aki szerint túlaggódom a dolgot, van aki szerint rossz anya vagyok vagy nem normális. Én csak azt nem tudom, miért nem kaptam felvilágosítást róla, hogy az első 3 hónapban különösen veszélyeztettek a kicsik röntgen szempontjából??? Sose fogom megbocsájtani magamnak amit tettem. Azt a rettegést, amit okoztam a férjemnek és magamnak, azt sem lehet megbocsájtani, de hogy a kisbabámat veszélybe sodortam...Nem tudom, hogy ezzel a tudattal hogyan lehet együtt élni.