Közös a kert az anyósommal, egy méterre van egymástól a két lakás bejárata, van egy 7 hónapos a babám. és az ezzel járó dolgokat hogyan kezeljem?
Alapvetően semmi gond nincs az anyósommal. Segítőkész, önzetlen, önfeláldozó, jó ember. Csak az a gond, hogy túúúl közel lakunk egymáshoz és ez bizony sok dolgot befolyásol. Sok sok pozitív oldala is van ennek, hiszen pl. nagyrészt ő főz, mert nekem a gyerek mellett nincs rá időm, mert olyan fajta baba, aki egy pillanatra sincs el egyedül és ha a konyhában állok, rángatja le rólam a ruhát és hisztizik, így nagyon veszélyes főzni. Szóval ebben segít és ennek örülök, emellett vigyáz a gyerekre, ha el kell szaladnom valahova, vagy a férjemmel kitaláljuk, h na este elmegyünk egy moziba. Szóval ez is tök jó.
Viszont amit nem tud levetkőzni (pedig sokszor mondtuk már neki, hogy ne csinálja), hogy egyrészt annyira aggódik a gyerekért, hogy észvesztő. "Mi az ott a karján, jézusom, az ott fog maradni örök életére?" és minden dolgot így kezel, ami a gyerekkel kapcsolatos. Na ez lefáraszt. Aztán mindenért szól (adj rá sapkát, ne vidd ki ilyen időben, mért nem viszed már ki, olyan szépen süt a nap...stb) és ami a legidegesítőbb, hogy elkezdte azt is, hogy ha én mondok vmit a gyereknek, h nem azt nem szabad, attól ő még szépen oda adja a kezébe, az orrom előtt és kb. észre sem veszi h ezzel mit művel. Semmibe veszi azt amit én mondok a gyereknek. Múltkor meg elmentünk egy helyre közösen, és sírt a gyerek (mert nem vettem ki a babakocsiból amíg ettünk), és rám szólt, hogy ne sirassam már a gyereket, meg majd ő elviszi addig sétálni...stb. Többször szóltunk már neki ezzel kapcsolatban a férjemmel, de nincs változás... Nos az a kérdésem, hogy én, ott, helyben, mégis hogyan kezeljem ezeket a szituációkat, h ne is bántsam meg, de felfogja, hogy igenis én döntök, én vagyok az anyja, és b*sszus, maradjon már csöndben, mert ez rohadt fárasztó.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Hát sokszor nem könnyű a szülőkkel :-) Az én anyukám is persze az unokának mindent megengedne,és amikor én nemet mondok,ő is közbeszól,hogy jaj de minek szólsz rá,meg nem baj,hadd csinálja. Próbálom szépen elmondani neki,hogy ez engem zavar,de sokszor meg se hallja. Lehet,hogy mi is ilyenek leszünk 30 év múlva? :-D
Anyósom mondjuk visszafogja magát ilyen szempontból,nála hatásos,hogy elég határozott vagyok a gyerekkel kapcsolatos dolgokban. És tudja ,hogy a férjem se szívesen hagyná,hogy mindenbe beleszóljon.
válasza:szerintem ezzel így nincs gond, ahogy ő is sokat segít (rengeteget), valahol kijár neki az, hogy elmondhassa a véleményét.
egyébként ebben a sírás dologban egyet értek vele, kicsit szigorúnak tűnsz :)
na de nem ez a lényeg.
megértelek, hogy nem érzed magad felnőttnek és valahol biztos tudod is, hogy nem is úgy viselkedsz :) mondjuk ha nem tudsz a babától főzni, akkor főzz akkor mikor alszik.
mi apámmal lakunk, nálunk fordítva van. mivel én főzök 3 emberre, így neki is megfőzök, nem tart semmiből egy hússal többet kisütni... nem kérem meg, hogy vigyázzon az unokájára. ha szeretne vele lenni akkor szól. egy dologban rossz, hogy nem tervezhető így a kikapcsolódás :)
de nincs rossz érzés, hogy rásózom, lepasszolom... mondjuk ritka, mert sokat dolgozik apám, hétvégén meg csavarog :)
mondjuk mi moziban se voltunk 5 éve, ez azért nagyon jó, hogy ennyire ott van veletek, és ez annyit ér, hogy szerintem ha mérlegre teszed akkor te is rájössz, hogy ezekért megéri nyelni egy nagyot :)
esetleg még azzal tudod enyhíteni ezt a beleszólás dolgot, hogy megelőzve azt, kikéred a véleményét!
nem kell nagy dolgokba és nem is kell úgy tenned, de ő ettől biztos jobban érezné magát és rájönne, hogy ha elakadsz, akkor meg fogod kérdezni, így is nem is fog kéretlen tanácsokkal bombázni :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!