Őszintén! Éreztél hasonlót?

Érezted úgy hogy vége nincs tovább nem vagy képes felnevelni a gyermeked?

Egyik nap nagyon ramatyul voltam testileg lelkileg,és úgy éreztem Én erre nem vagyok képes.

Hogy nemtudom végigcsinálni.

Imádom a Fiam,hisz minden percem Ő teszi boldoggá,és lelkiismeretfurdolásom van,hogy ilyen gondolatok támadtak bennem.

Úgy éreztem csödöt mondtam.Pedig semmi gond nincs,csak a kialvatlanság,fogzás végett.

Nagyon okos,ügyes baba,az elejétől úgy neveltem hogy el játszon egy maga,ne legyen akaratos aki csak kézben van el.Most jól jön mivel jön a kistesó.

Mégcsak 9 hónapos,és mégis csak Én vagyok az anyuci és igényli hogy csússzunk,másszunk,sétáljunk.Ez délutántól szinte fürcsiig szeretné.

Ahogy lerakom szabályossan kacag,és örül,mivel nincs "dutyiba".

Fura,de kézbe nem szeret lenni.

Nem ül meg,egy percre sem.

Azt szereti ha leteszem menni,mászni.

De néha már nem bírom.

Hogy segíthetnék magunkon,hogy mindegyikünknek jó legyen.

Nekem Ő nem teher,de félek ha nem pihenek csak egy kicsit,a pocaklakó lemarad a fejlőésbe,igyis már le van.

De Őt nem zárhatom csak az ágyba,mert mozogni akar mindig.

Hogy oldjam meg?Mit tegyek?

Bocsi ha zagyván irtam,elég fejfájós napom van.

Köszi mindenkinek,akicsak egy kicsit is lelkitámasz.