Mit tegyek, ha a babám egész napos foglalkozást igényel?

Én hallottam már olyat is hogy le van tapadva az egyik oldala és ha leteszed ezért sír.Próbáld meg elvinni egy gyógytornászhoz.Az én kislányom most 6.5 hónapos és ő is elég sírós volt.Az egyedül való elalvást pár hete megtanítottam neki A suttogó c. könyvből.Igaz volt ordítás de az eredmény hogy szinte majdnem mindennap egyedül alszik el.Bár az én lányom is halálra tudja unni magát,de én úgy vagyok vele,hogy nem ugrok rögtön mert akkor megszokja.Természetesen nem hagyom ordítani,de egy kis erőlködés nem árt neki:))Én ajánlom neked ezt a könyvet mert nagyon sok hasznos dolog van benne,és szerintem a gyógytornász is megér egy próbát nem veszítesz vele.

Ja!És hidd el vannak ennél sokkal rosszabb dolgok is.Az én kislányom alig eszik,nem hajlandó elfogadni semmilyen plusz ételt.Hat hónapig volt hogy 10-szer is felkeltem hozzá,nappal meg 20 perceket aludt.Folyton kézben altattam.Ordít ha öltöztetem....stb.stb.Úgy kell felfogni hogy vannak pillanatok amik ezekért kárpótolnak...az első mosoly,mikor megérinti az arcod,amikor magától fordul meg,mikor már élvezi a pancsit,ha beszélsz hozzá vissza gügyög....ezek mind mind kárpótlás azért amiért ilyen nehéz velük.kitartááááááááás....

Ha sokat pukizik lehet sok levegőt nyel.Itass vele édeskömény teát.Állítólag az jó.Lehet házilag is készíteni.Vagy van készen is.

ha feszeng,izeg mozog vagy erölködik a pukinak akkor faj a pocija. Ha vigyorogva eresztgeti őket akkor nem.

Az én babócám is ilyen:) Most 3 hónapos, annyit javult a helyzet, hogy van egy kis pihenő hintaágyszerű széke, abban már el van 20 percet is, amíg mondjuk megebédelek. De csak akkor, ha közben lát. Néha leteszem úgy, hogy nem lát, kb. fél perc után reklamál. Egyszer csináltam meg, hogy felmostam, amíg a pihenőszékében üldögélt, úgy zokogott, hogy a könnye patakzott, olyan picike volt még...Vele sírtam. Soha többet nem hagyom sírni! Főzni nem tudok, annak is örülök, hogy már legalább ebédelni lehet mellette. Én egyébként azt látom, hogy nagyon fokozatosan javul a helyzet. Az első hetekben egy másodpercre se volt meg nélkülem, illetve anélkül hogy valaki kézben tartaná. Ha mély álmában lecsempésztük a kiságyába, 10 esetből 9-ben azonnal kipattant a szeme. Most már nap közben simán leteszem, több órát is alszik. Ez kb. 2 hónapos kora óta van így. De sétálni én se merek, pedig amúgy nagyon nézelődne, mert a babakocsiból ő már ki akar látni. A vállamon szerintem hegyet mászhatnék vele, azt élvezné, de a babakocsiban nincs el. Mivel én sosem hagytam sírni, azt nem mondhatnám, hogy sokat sír. Már ismerem a "Nem ad enni az anyám meg az apám!!!" jellegű legörbülő szájú sírását, meg ha unja már az öltöztetést, meg azt is, ha fáj valami és azért sír, egyéb esetekben nem sír, hanem 2 hónapos kora óta be nem áll a szája, annyit gagyog babanyelven. És nem csak aranyosan beszél, hanem néha olyan követelőző, szinte érteni ahogy hajtogatja: EÖ! EÖ! = Vegyél föl! Vegyél föl! Mindezt hajnali 6-kor szopi után az ágyban, amikor már nem tud visszaaludni és baromira unatkozik. Sétáltatni szeretne olyankor nagyon. Ma felvettem videóra, fél órán keresztül nyomatta, hogy vegyem föl:) Amúgy ő kb. 2 hete sírósabbá vált, de nálunk egyértelműen a fogzás kezdődött. Nyálzik, rágja az öklét és ha az ujjamat harapdálja, néha éktelen sírásra fakad. Szopizás közben is gyakran elsírja magát emiatt. Szerintem legyen a karodban mindig és ne idegeskedj ezen, mert ő is megérzi a feszültségedet. Én abban hiszek, hogy saját magától fog leválni rólunk. Nálam ez már működik. Talán amiatt se sírós igazán, mert tényleg egész nap a karunkban van, kivéve amikor alszik, írtam hogy ezt már sikerült elérnem, hogy a kiságyba lerakva nem ébred fel. Egyébként a kiságya az ágyunk mellett van, nincs egy oldala, de az elején állandóan a nagy ágyban aludt velünk, különben nem aludt volna semmit. Aztán mindig átcsempésztem 10 cm-el arrébb, eleinte azonnal kinyílt a csipája, most már alszik nyugodtan tovább. Az lenne a legjobb, ha rendelnéd a kaját.