Mit csináljak a babámmal, tietek is csinálta ezt?

Üdvözöllek a klubban! :)

Az én kisfiam már 22 hónapos, neki is rengeteg játéka volt/van, de sosem kötötte le egyik sem túl hosszú ideig. A mai napig csak akkor nyugodt a fiam, ha valaki mellette van, ha csodáljuk őt, és vele játszunk. Még akkor sem szeret egyedül lenni a szobában, ha közben az ajtón át kilát, és tudja, hogy ott vagyok a másik szobában. Bármit is csinál, abban aktívan részt kell venni, és visszajelezni neki, hogy ügyes. :)

Tehát jobb, ha már most elfelejted azt, hogy majd leteszed valahová a kisfiadat, aztán mész a dolgodra. A babák sajnos nem így működnek... Társas lények, akiknek folyamatos visszajelzésekre van szükségük. A játszószőnyeg, a zenélő forgó, az építőkocka is csak anyával együtt nézve érdekes, anya nélkül pedig üres az egész világ, és a kicsi nem érzi magát biztonságban.

Attól ne félj, hogy nem tanul meg rendesen mozogni. Hajjaj, dehogyisnem! De csak akkor, ha te is ott vagy mellette, és együtt fedezitek fel a világot.

A pihenőszéket pedig arra használd, amire való: napi pár perc pihenésre neked és a babának, ne pedig "babatárolásra", ahol a kicsi egész nap csendben marad. Magyarán: ne "felejtsd" őt benne fél napokra.

Tudom, hogy elcsépelt példa, de vannak olyan kultúrák, ahol a gyerekeket egy éves korukig bebugyolálva tartják, ahogy nem tudnak megtanulni forgolódni, meg még rugdosódni sem tudnak, hogy fejlődjenek az izmaik, mégis hip-hop behozzák a szabadon fejlődő csecsemőket, mikor kikerülnek a pólyából.

A gyerekek tudják, hogy mi a jó nekik és szerintem felesleges azon aggódni, aminek még nem jött el az ideje.

Az én lányom nagyon szeretett ücsörögni a pihenőszékében és jól elnézte, ahogy mosogatok, meg minden. Négy hónaposan megfordult egyszer, aztán egy darabig megint nem, valahogy nem ez foglalkoztatta, ja és remekül el van magában a játékaival, most 11 hónapos. Már felállt. Szóval, minden gyerek más és nem kell mindenkinek élveznie a játszó szőnyeget. (Az enyém sem volt odáig tőle.)

Ami a játékokat illeti, az enyémeim sem voltak valami hajdenagyon érdeklődők. Sokszor meglepő dolgok kötötték le a figyelmüket: pl.

- nem a játékmaci, hanem annak az árcédulája

- vagy üres műanyag gyógyszeresdoboz

- vagy szőnyegnek a rojtja

- vagy stb...stb.

Én leraktam őket a földre egy puha pokrócra, körberaktam mindenféle csecsebecsével (nyilván olyannal, amit pl. nem tud lenyelni, nem tekerheti a nyakára...stb.). Bejött egy kisebb zenélő világító műanyag, sőt általában a zenélő dolgok tetszettek mindhármuknak. De sok minden más, az otthonunkban megtalálható ez+az.

Szerintem próbáld ki te is, hogy lefekteted és körberakod mindenféle színes dologgal, nem feltétlenül játékkal. Sőt te is feküdj le elé vagy mellé, had lássa, hogy nincs ezzel egyedül. Hátha kedvet kap így.

Anno az én egyik babám sem akart hason maradni. Folyton sírt, ha ilyen helyzetbe került. Nekem az orvos azt mondta, hogy akkor is rakjam le és inkább hagyjam sírni. Mert ha nem tanulja meg hason pl. kinyomni magát, komoly problémái adódnak később, amikor mászni, ülni tanul majd. Volt egy pár alkalom, hogy hagytam sírni, de sokáig én sem bírtam ezt. Végülis magától megszűnt ez a probléma. Egyszer csak elkezdett magától forgolódni. A valódi okát, őszintén szólva, ma sem tudom.

21:34-es vagyok ismét.

Persze, hogy az a legjobb, ha játszunk a babánkkal, ameddig csak bírja!

De sajnos egy anyuka élete nemcsak ebből áll. SAJNOS!!!

Ott van a család többi tagja (legalább a tesók, apa, ami nem olyan sajnos), a főzés, a háztartás,...hogy a többit ne is említsem. Sőt néha KELL pihenni is!

Érthető, hogy a kérdező szeretne egy kicsit ezekre a dolgokra is koncentrálni, nem csak a legkisebbre! Ha a gyerek ébrenléti idejében egyfolytában vele játszik, minden más meg elmarad, akkor mitől jó ez az egész?

Én úgy oldottam meg ezt, hogy amikor nem volt több időm foglalkozni vele, akkor igyekeztem magam köré rakni valahogy (járóka, pokróc, gyerekülés, etetőszék stb., éppen milyen kedvben és korban volt a gyerek). Ő pedig figyelte, esetleg belekontárkodott az éppen aktuális teendőmbe :-). Vagy eljátszott mellettem. Tény, így minden 3x annyi időbe tellett, de legalább a "káposzta is megmaradt, és mindenki jól lakott" :-)

Idővel el kezdtek jönni azok a hónapok, amikor a kicsi egyre többször szívesebben eljátszott magában, vagy akár a járókában, és egyáltalán nem igényelte a közelségemet.

Sorry, hogy most off-oltam az előző válaszra.