Nincs bűntudatotok, amiért nem (nagyon) jó körülmények között nevelitek a babátokat/gyereketeket?

Basszus, mi sem éltünk nagy lábon, nem is végeztem főiskolát, viszont 16 éves korom óta folyamatosan dolgozom, levelezőn érettségiztem és amikortól saját keresetem lett, hazaadtam belőle a rezsibe, kosztba. Sőt, a húgom különóráit is én fizettem, különben nem járt volna. A szüleim elváltak, de amíg apám otthon lakott, addig is csak egy fix összeget(nem nagyot) adott anyunak, amit be kellett osztania, úgy, hogy apám vegetáriánus igényeit is ki kellett elégíteni belőle. Így nem nagyon jutott csokira, nasira, szép ruhákra. A csoki azóta is a mumusom. :) Még ha épp diétázom is, nem telhet el úgy egy hét, hogy ne egyek csokit. De ha a gyerekem azt mondja megenné, akkor nekiadom, minden szívfájdalom nélkül. A férjemnek nem adnám :), de a gyerekemnek bármikor.

Hat meg az előző egy tábla csokirol irt, amiből akkor se ad ha ker a gyerek. Komolyan, pár kockát???? Na ez sztm durva.