Örültök, hogy lett testvére a babátoknak? Jó dolog ha van tesója a gyereknek szülőként is és a gyereknek is? Mekkora korkülönbség a jó?
Olyanok hozzászólását várom elsősorban (de írhat persze más is) aki vacilált azon, hogy legyen-e tesó. Mert így hogy van egy gyereke úgy érezte, hogy jó így és lehet a testvérrel már nem lenne olyan jó. Tudom butaság, de tényleg valami ilyesmi foglalkoztat. Nem tudom hogy tudnék egyformán szeretni két gyerek, egyformán megadni mindent, odafigyelni, nevelni stb. nem akarom, hogy hiányt szendvedjenek mert van mégegy, de lehet pont így lesz a hiány, ha nincs tesó.Van már egy gyerekem, de valahogy olyan fura lenne még egy baba, de lehet megbánnám, ha nem lenne, viszont előbb utóbb kifutok az időből, ráadásul a nagy korkülönbség nem tetszik.
Nem vagyok karrierista, tehát ilyen szempont nem érdekel, hogy rohanjak vissza dolgozni, tudom, hogy két gyerekkel főleg az elején nagyon nehéz lehet. De később pl mikor 8-10 évesek meg lehet nagyon nagyon jó dolog lenne, ha mégsem egyedül van, sőt akár felnőttként is.
Néha úgy érzem jöhet, néha meg úgy hogy inkább még ne. Természetesen, ha mégis terhes lennék, megtartanánk és nagyon örülnénk neki :)
Párom nagyon szeretne amúgy.
válasza:Érdekes amit írtál, sőt arra nem is gondoltam, hogy mi van, ha az ember elválik és az új kapcsolatban is van már egy meglévő gyerek, szóval ott már nem kérdés, hogy legye-e tesó :)
Bár a közös gyerek is nagy kihívás lehet valóban.
Annyiból gondolom, hogy nem volna rossz még, hogy már van tapasztalatom, nem úgy mint az első gyereknél, már tudom nagyjából mit hogy, vannak elképzeléseim hogy kellett volna, akár a szoptatás, akár sokminden más.
Csak jó lenne előre látni, hogy jól kijönnek-e majd :)
válasza: válasza:Amikor még csak apró gondolat volt, hogy egyszer majd lesz nekem is gyerekem, azt gondoltam, hogy 1 gyereket akarok, mert a terhesség és a szülés biztosan nagyon nehéz dolog és elég lesz egyszer végigcsinálni. Aztán persze felnőttem, és tudtam, hogy 2 gyermeket szeretnék, egy fiút és egy lányt. Aztán megszületett a kisfiam, aki most 3,5 éves. Most várjuk a tesót, a nemét még nem tudjuk.
Nekem nagyon érdekes amit írtok, hogy attól féltek, hogy nem tudjátok megosztani a szereteteteket. Ezt nem is értem. Szerintem nem megosztani fogom majd, hanem megduplázni. Ez így logikus. Attól, hogy lesz még egy gyermekünk, a kisfiamat ugyanúgy fogom továbbra is szeretni. Elképzelni nem tudom, hogy a kisfiamat majd másként fogom szeretni azután, hogy megszületik a testvére. És azt sem tudom elképzelni, hogy a tesót kevésbé fogom majd szeretni, mint ahogy a kisfiamat szerettem az első pillanattól fogva.
Kisfiammal már beszélgetünk a tesóról és amikor azt mondja, hogy a kistestvérem majd játszat ezzel is, meg azzal is, akkor bizony könnybe lábad a szemem és azt gondom életünk legjobb dolga lesz, hogy testvért adunk a kisfiunknak. És hogy a kisebbik gyermekünknek ilyen remek bátyja lesz!
Biztosra tudom, hogy a családunk és az életünk így lesz kerek, hogy 4-en leszünk.
Soha egy pillanatra sem volt kétségem afelől, hogy majd különbséget fogok tenni a gyermekeim között. 100 %-ig biztos vagyok magamban és az érzéseimben. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!