Mennyit segített anyós amikor megszületett az elsö babátok?

Mikor megszultem es hazajottunk a korhazbol mar masnap itt volt, es akkor jelentette be h 5 napig minimum itt lesz. Messzebb laknsk joval, de kikerekedett a szemem. Csaszaros voltam, friss heggel, nehezen mozogtam , de jo sok tejem volt tudtsm szoptatni. Ez azert is fontos info mert beallitott egy csomo kajaval, mexikoi chlis babbal csirkemellevel, toltott kaposztaval, krumplisalataval tele borsoval , kukorical, hagymaval, habart babbal, h ezt nekunk fozte, gondolhatjatok egy ujszulott babat akit szoptatok biztos ilyet eszek majd. A masik meg ami tetszett h o neki fogott lakast takaritani. Nem mintha nem lett volna kitakaritva de en aki pihent volna amugy is mikor a baba pihent elvarta h negykezlab suroljak neki, itt amr nagyon betelt nalam a pohar, arrol nem beszelve h dumalni nagyon tudott de az h tosztaba tegye a gyereket azt nem tudta, furdetni se semmit. Kideeult a ket fiat is az apjuk latta el annyira bena volt. Akkor ugye volt h sirt a kicsi mert ehes volt, de volt h pont a budin ultem es anyos elkezdett enekelni h "az a buta anyja nem ad neki enni" nyeltem itt egy nagyot es este mikor lefekudtunk aludni megmondtam a ferjemnek vagy az anyja huz innen el vagy en koltozom el a gyerekkel egyutt. Kiallt mellettem es helyretette, na azota nem mer pofazni es utasitgatni. Nem tudom honnan jott ez neki de nem normalis. Sogornom 2.5 honappal szult hamarabb mint en, sajna neki nem ment a szoptatas nem kapta be a gyerek a mellet ha meg be is kapta gorcsos volt a melle es nem ugy jott ahogy kellett volna, anyos meg allt felette es parancsolgatott meg csipkedte a gyerek arcat h szopizzon. Ne ez utan a sztori utan mondtam a ferjemnek ha en tudok majd szoptatni nekem senki nem johet a szobaba. Probalkozott anyos h jon be de ferjem mindig kizavarta h nem kell ott tatani a szajat. Senki nem szereti ha eves kozben nezik minek akar o ott lenni.

Voltak meg huzasai ez alatt a par nap alatt de inkabb nem untatlak vele. Amugy amikor beallitottak aposommal ugy tudtam h babalatogatoba jonnek es mennek is majd haza, erre anyos akkor kozolte h apos megy vissza o meg marad. Ha lesz kovetkezo gyerekem tuti ha meglatom h csomaggal jon razarom az ajtot. :D

Még terhességnél tartok, de anyósom jó fej volt; mondta, hogy a mai napig emlékszik, milyen rossz volt, hogy belepofáztak a dolgaiba - ráadásul kezdő anyaként saját magát is bénának tartotta.

Ugyhogy, ha kell segítség, szóljak, jön szívesen, de magától nem fog nyomulni a fenti okok miatt.

Anyám is szerencsére értelmes ember, vele is meg tudtam beszélni, hogy bármennyire is jó szándékból jönne ideköltözni az elején, ne tegye. Jöjjön át, látogasson meg, de hadd szokjuk egymást hárman.

Apámban is egy nő veszett el, imádja a gyerekeket, nem fél a házimunkától, ő is kieresztett karmokkal várja, hogy megszülessen az unokája és rendelkezésre állhasson.

A férjemre is maximálisan számíthatok, már most se hagy házimunkát végezni, tehát ő egyedül is elegendő segítség lenne.

Leginkább biztonságérzetet ad, hogy bármi van, akkor kapásból egy csomó emberre számíthatok. Baráti körben is vannak nálam tapasztaltabbak, ők is jelezték, hogy bármi van, szóljak. Ha bepánikolok az elején az új helyzettől, akkor nyugodtan telefonáljak éjjel is, ők is voltak így, már az is sokat segít, ha meghallgat valaki.

Apósom az egyedüli, akivel amolyan semmilyen a viszonyom - csendes alkoholista, naponta kiüti magát, aztán üveges szemmel mered maga elé. Ő a téma iránt sem érdeklődik, én érthető módon nem töröm magam a viszony javításáért - gondolom ő kénytelen-kelletlen elkíséri anyósomat, három méterről megnézi a gyereket és részéről ennyi :)

Az első héten anyukám volt itt, utána másfél hétig anyósom. Én örültem, hogy itt voltak, rengeteget segítettek, főztek, mostak, takarítottak, bevásároltak. Császárom volt, és elég nehezen épültem fel, az első hetekben a mosdóba alig bírtam kivánszorogni. (még mielőtt leoltanak páran, igen tudom,p_nci vagyok, hogy ilyen rosszul viseltem:))

Nekem hatalmas segítség volt mindkettőjük jelenléte, de anyósommal egyébként is átlagon felüli a viszonyunk, nagyon szerencsés vagyok. Nyilván ha egy tipikus, házsártos nő lenne, aki utál, mert elvettem tőle a pici fiát, akkor én sem örültem volna, hogy nálunk van.

Ha úgy érzed, hogy inkább hátrány lenne,mintsem előny a jelenléte, akkor mondd meg neki, hogy köszönöd a felajánlást, de boldogultok kettesben/hármasban is.