Volt aki lányt szeretett volna nagyon és kisfiú lett? Csalódtatatok? Hogy sikerült túllépni rajta? Ugyanúgy szeretitek a fiatok mintha lány lett volna?

Nekem 3 gyerkőcöm van.Már az elsőnél lányt szerettem volna, fiú lett.De persze imádom őt és gondoltam,jobb is egy bátyus majd a leendő húginak. :) Így egy rövidke csalódás után már nagyon vártam őt. A 2. babáról azt gondoltam,sőt meggyőződésem volt,hogy csak lány lehet. Szinte betegesen kislányt akartam...Kiderült,hogy ő is fiú.Bevallom még sírtam is amikor megtudtam..hogy nekem soha nem lesz már lányom.Mi is 2 gyereket terveztünk. 2. kisfiam egyébként teljesen lányos arcú kis srác, sokáig lánynak nézték..pedig esküszöm nem öltöztettem rózsaszínbe. :)Ezután sok minden történt,csonka család lettünk...de..pár év múlva újabb kisbabát adott nekem a sors.(Neki más az apukája)A babavárás során folyton rózsaszínbe öltöztem és mindenféle kalkulátorokkal bizonygattam magam,hogy tuti lányom van.Egy ideig úgy voltunk vele,hogy nem akarjuk tudni a nemét,legyen meglepetés. Sajnos én a 26. hétnél tovább egyszerűen nem bírtam ki,hogy bizonytalanságban legyek.Már rémálmaim voltak,és folyton ezen agyaltam.Mondtam is,hogy inkább legyen kisfiú,de tudjam...És ekkor bementem 4D Uh-ra,ahol majdenm szívrohamot kaptam a kíváncsiságtól....és akkor kimondták végre: Kislány! :) Én úgy elsírtam magam :D Utána meg egész nap vigyorogtam :)És azóta is...most 4 hónapos a kislányom, és imádom nagyon.Persze a fiúkat is félreértés ne essék..de így érzem teljesnek a családot.Ha nem lett volna lányom,azt hiszem örökre űr tátongana a szívemben.