Nagyon lányos beállítottságú anyukák, akiknek mégis fiuk lett, nem szenvedtek attól, hogy fiús játékok dominálnak? Nem hiányoznak a lányos játékok?

Egy szóval nem mondtam, hogy attól szenvedek, hogy fiú.

A kérdésre nem válaszoltál. Egyáltalán nem mindegy, hogy te nagyon szeretsz úszni, de kényszerből futnod kell. Az egészségedért gondolom megtennéd, na de nem mindegy, hogy muszájból vágsz jó képet, vagy a világ legnagyobb örömével teszed.

Fogalmazhatnék így is: mindenképp monoton egy kisgyerekkel naponta órákat játszani, de az nem mindegy, hogy az autózástól 2 perc után kiver a hideg, míg babázni 3 órát is képes lennék.

Félreértés elkerülése végett: mivel felnőtt vagyok, erőt veszek magamon, mosolyogva teszem, de ettől még nem élvezetes. Erre irányul a kérdés.

Sokféle kirakósunk van, törpés, vízipókos, állatos, de az unalomig ismert markolóst vagy repülőst kell rakni.

Lego: hiába a vödrös, amiből lehetne házat, állatkertet, jégpályát, üdülőparkot, játszóteret - azaz bármit - építeni, mindig a helikopter, kombájn és rendőrautó.

Mesekönyv: naná, hogy sárkányos, kisautós és egyéb fiús téma, mint pl. dínó. Egyszer-egyszer meghallgatja, amit én választok, de aztán hetekig megint a föntiek.

Van vonatpályánk, de ott is csak a tologatás a lényeg.

Szerepjáték?: rendőr, helikopteres, benzinkutas, szerelő és társai.

Napi szinten parkettát csiszolunk, fúrunk, szöget ütögetünk - bármivel képest ezt is játszani (és hívni).

Ha építünk, akkor az autóknak garázs, benzinkút, emeletes pálya.

Nekem ez valóban sok. Egyszerűen én lányból vagyok.