Miért pontozzák le ezen az oldalon azt, aki szerint egy 1-2-6-10-x éves gyereket nem ütünk meg?

Akkor mondok egy példát. Az említett barátnőm kisfia éppen felmászott volna a konyhaszekrényre, mert rá akarta tenni a kezét a tűzhely lapjára (az anyukája kb. 2 perccel azelőtt mondta, hogy tilos ilyet csinálni, mert fájni fog x-nek, ha hozzáér). Már félig a konyhaszekrényen lógott, amikor az édesanyja szólt, hangosan, és nagyon erélyesen, hogy X, AZONNAL GYERE LE, és soha többet ne mássz fel oda. A kicsi azonnal lejött, bocsánatot kért, és valóban nem történt meg többször. Elmesélte neki a barátnőm, hogy anya nagyon elkeseredne, ha a doktorbácsihoz kéne menni, x-nek meg nagyon fájna, ha megégne a keze. Lám, megértette...

Anno az öcsém kirohant az úttestre, ezredik elmagyarázás után, 19 hónaposan, egy figyelmetlen pillanatban. Mindenki kapott egy infarktust, apa felemelte, nagyon erősen tartotta, ránézett, és hangosan, tisztán, érthetően elmondta neki, hogy SOHA TÖBBÉ NE MENJEN KI AZ ÚTRA ÚGY, hogy nem fogja apa kezét. Nem tette, sőt, már a ház lépcsőjéről leérve megállt, és kérte mindig apa kezét.

A lányom valóban nagyon jó gyerek, ő magától elmondja, hogy mit nem szabad (anno az apukája rajzolt a falra x-eket, ahová fúrni akartunk, és rá is rászólt, hogy a falra nem szabad rajzolni - ekkor 16 hónapos volt). Azóta volt már brutális hiszti, de érdekes módon mindig kijött belőle ütés, hideg zuhany és egyéb finomságok nélkül is.

Minden ilyen módszert a szülő eszköztelenségének érzek, és azt gondolom (illetve tudom), hogy a gyerek is így fogja megélni az ő eszköztelenségét - oké, nincs más, akkor vagy ütök valóban, vagy leszek verbálisan/passzívan agresszív. Össze kell néha szorítani a fogunkat, de SOHA !!!!!!!!!!!!! nem fogjuk őt ilyen módon fegyelmezni.

Ez a liberális nevelés? Hogy nem pofozunk?

Az én lányom soha semmit nem tör-zúz, azé az ismerősé, aki sokszor picit rásóz a babára, két perc alatt a kanapé háttámláján egyensúlyozik, és a polcról lökdösi a kis dísztárgyakat... A lányunk önmagától, akkor is, ha nem vagyunk a szobában pontosan tudja, hogy mit tehet meg és mit nem (ellenőriztük...), tehát már anya jelenléte nélkül is tiszta neki, hogy meddig mehet el... A boltban semmit nem vesz le, elmondja, hogy az a nénié, soha nem tört még össze semmit, hisztizni is akkor szokott, ha nem sikerül egyedül valamit megcsinálnia (felöltözni, levetkőzni, hasonló jellegű dolgok, ezekbe nagyon bele tudja lovallni magát...), abszolút mindenben szabálytisztelő. Érdekes módon mi a tesóimmal mindhárman diplomások lettünk, és meglehetősen konzervatív életet éltünk, azokhoz képest, akik borzasztóan konzervatívan nevelődtek (értsd: csattant egy két pofon)... Tudnék mesélni. Nem hiszem, hogy ez mutat liberális vagy konzervatív beállítódást.

A férjem orvos, hozzájuk érkezett már olyan gyermek, akinek a térde totál szét volt menve, mert anyuék fegyelmeztek... Nem az ilyenekből lesz normális felnőtt... Az én munkámból kifolyólag pedig rengeteg kutatást látok, érdekes módon mindegyik azzal a konklúzióval zárul, hogy a fizikai úton fegyelmezett gyermekek gyakrabban lesznek agresszívak és magatartászavarosak, mint azok, akik nem (és a spektrum széles, a kicsi kézre ütéstől kezdve a rendszeres verésig mindent vizsgáltak...).

De ha csak józanul gondolkozom sem bírom elképzelni, hogy hogyan lehet jó üzenete annak, hogy fu, ezt nem szabadott volna, akkor tessék, ráütöttem a fenekedre, többet nem csinálod...