Van olyan, aki a csecsemőkor miatt nem vállalna még egy gyereket?

Néha én is így érzem, 3-at tervez(t)ünk, de néha annyira elég ez az egy...:)

3 hónaposan mi is korházba kerültünk, nagyon anyás volt(most is) volt olyan időszak, hogy kenguruval léteztem, állandóan elől kapaszkodott mint valami majmocska.

Most 10 hónapos, nekem könyebb...már jár, nagyon eleven, de megérti amit mondok neki, mutogat, kommunikál, ez a korszak már könnyebb.

Vagy inkább másabb, próbálj egy kicsit lazítani, többet sétáljatok, vagy esetleg próbáld rábízni valakire egy kicsit, hogy feltöltődj.2-3 éves korára megszépül a babakor is :)

Mi 1 éves korába tervezzük a próbálkozást a kistesóval, aztán majd meglátjuk.

Egyik nap úgy érzem szuper lesz, aztán meg nem is akarok többet, de valahol mélyen vágyok egy kisfiúra, vagy egy másik miniterrorista csajra...:)

Túl jutsz ezen is, hiszen rohan az idő nem? legalábbs én úgy érzem, hogy szinte tegnap volt, hogy vártam ez-e a szülés stb most meg egy éves lesz...

én is félek épp ezért a kovetkezoől. most 9 hónapos a lányom, kicsinek hasfájós volt, szopni nem tudott,egy rémálom volt minden szoptatás, egy percig nem nézelődott el, kozben pedig láttam a korülottem lévő 4 másik babát,akik hosszan alszanak,ha ébren vannak,észre sem lehet venni őket... attól is félek,hogy ha már ketten lesznek, hogy fogok bírni a már meglévő,maximálisan már most akaratosnak és hisztisnek bizonyuló lányommal,neadjisten a szintén sírós picivel.

DE! Nagycsaládot szeretnénk és imádkozom,hogy a pici majd a nagyobb ellentéte legyen. :)

Négyet tervez(t)ünk. Most a harmadiknál tartunk. Az első kettővel minden olyan egyszerű volt. Most, a harmadik... Huhh... Az elején egész nap sírt. Folyamatosan kendőben volt. Most 9 hónapos. Most meg éjjel kel kb 5-6-szor is néha. Előfordul, hogy reggel fáradtabb vagyok, mint este lefekvés előtt....

Nem tudom, hogyan vállalhatnék negyediket.... Pedig jó lenne. De nem érzek motivációt...

Teljesen megértelek. Hátha később.

Én is végigszenvedtem a babakorszakot az elsővel, pedig semmi komoly dolog nem történt. Csak maga az h nem tudok kommunikálni vele stb.. Én is úgy éreztem hogy képtelen vagyok egy második babára, de tesó mégiscsak kellene.. Végül úgy döntöttem, essünk túl rajta, minél hamarabb annál jobb.. Úgyhogy most van egy 22 és egy 2 hónaposom, és a szülés után teljesen lenyugodtam, hogy istenem, túl vagyok a terhességen, a szülésen (több babát nem tervezünk), már csak a babakorszakot kell túlélnem és kész! Lesz két gyönyörű, értelmes gyerkőcöm akiket imádok :):)

Mondjuk neked elég nehéz lehet ez a készenlét dolog.. De 10-12 hónapos korára már sokkal jobb lesz a helyzet, lehet másként ítéled meg a tesó kérdést is. De ha elhatároztad magad, akkor azt javaslom minél gyorsabban "ess túl rajta" :)

Tényleg leesett egy baromi nagy kő a vállamról, és azt kell mondjam, még élvezem is most a babakorszakot! Élvezem ha mosolyog rám, és őszintén tudok visszamosolyogni! :) Az elsőnél nem ez volt sajnos, bármennyire is szégyenletes ezt mondani :S...

Szóval kitartás!!!!