Van olyan, aki a csecsemőkor miatt nem vállalna még egy gyereket?

Sziasztok! Nekem és a páromnak is volt egy-egy lánya mikor összejöttünk. Nagyon szerettünk volna egy közös babát. Viszont nekem a babázás egy horror volt. Nem is a lányom miatt mint inkább az exem miatt. Állandó feszültség stb pedig a lányom álom-baba volt. Első naptól átaludta az éjszakát és szinte a nappalokat is. Letettem és aludt. Később pedig ott aludt el magától ahol éppen volt. Járóka vagy felmászott a mi ágyunkra stb. Mégis mikor valami baj volt és sírt akkor a férjem örjöngött, hogy hallgattassam el, ha fejtem a tejet és szerinte hangos volt akkor kiküldött a konyhába amit nem fűtöttünk. Mindegy a lényeg, hogy nem volt örömteli a babázás. Mindig azt mondtam utána, hogy szeretnék kistesót a lányomnak de jobb lenne egy 4éves előnevelt :)))) Most csoda szinte , hogy teherbe estem és már 3 hónapos a kicsi és szinte semmi baj nincs vele mégis úgy vagyok , hogy soha többet nem akarom ezt végigcsinálni!!!! A napokat inkább túlélem mint élvezem. Azt a részét imádom mikor a babámmal vagyok de a fáradtság a pánik a depresszió a kirekesztettségérzés(pedig nincs így) kikészít. Én az elsőnél meg sem éreztem a dackorszakot stb. Az már nem volt gond. Sokkal bizonytalanabb ez az időszak amíg nem tudom, hogy mikor mi a baj. Sejtem max. Nem érdekel ha rámol, ha kínlódni kell az evéssel vagy hisztizik vagy akármi de ez a babakorszak nekem nem olyan élvezetes. Számolom a napokat, hogy mikor leszek már túl rajta :)

Szia! A kisfiam 13 hónapos. Két hónapja próbálkozunk a kistesóval, de nagyon nehéz volt eljutni idáig. Az én babám szerencsére komoly beteg nem volt, bár sokat jártunk Dévény tornára, most gyógytornára a hypoton izomzata miatt. Mindig csak egy gyerekre vágytam, de a kb. 4-5 hónapos korában elindult a vezérhangya, hogy egy ilyen aktív, folyamatos jelenlétet, szórakoztatást igénylő kisfiúnak kellene egy tesó, és kedvet is éreztem hozzá. De voltak napok, amikor arról álmodoztam, hogy inkább vissza dolgozni, mint még egyszer ezt végigcsinálni! Nagyon sírós baba volt újszülött kora óta, hasfájós is, és nagyon anyás! Extraként borzasztó alvó, egyéves korára az átlag 3-4-szer kellett már CSAK átmenni hozzá. Az elmúlt hónap nyugalmasabb, párszor már végigaludta az éjszakát. Most ott tartunk ,hogy egész nap rajtam lógna, de szó szerint! Biztos megint a foga.. De végül döntöttünk, a bankfiók nem bababarát, sőt nem emberbarát munkahely, ráadásul bölcsi sincs a telpülésünkön, a szomszéd város meg nem veszi fel. És ahogy az előző válaszolók egyike írta, hamar túl leszünk a babakorszakon, utána pedig élvezzük a gyereknevelést, és én is visszamegyek dolgozni. a kis korkülönbségben több előnyt is látunk, de ez már másik téma!