Van köztetek olyan aki nem tartja szépnek/aranyosnak a gyerekét? És szereti a gyereket?

Imádom a gyerekeim, a legcsodálatosabbak az egész világon.

A nagylányom valóban nagyon szép, de kicsinek talán átlagosnak nevezhető volt.

A kicsi viszont inkább olyan, mint egy kis manó (elálló fülek, hajlott nózi). De még csak 1,5 éves, optimista vagyok. (valószínűleg igen jól fog teljesíteni az életben, mert a jelleme... hajaj)

Kíváncsi vagyok, hogy ez a mondhatni provokatív kérdés milyen válaszokat és pontozásokat szül.

(Lepontoztok, mert elfogult vagyok, és szépnek találom a nagylányom? Szaranya vagyok, mert a kislányom nem tartom olyan csodaszépnek?)

Alapjaban szepnek latom, de vannak arckifejezesei vagy olyan mozdulatai amikor meglepodok es nem azt mondom h vsunya hanem h eddig nem ilyennek lattam es jobban felfedezem benne a kulso ugymond hibakat. :-)

Ugye senki se tokeletes es persze imadom, meg ha ronda csuf beka is lenne az enyem :-)

A nagyobbom finom vonású kislány, babának is megkapó volt és ahogy nő, egyre inkább erősödik a kisugárzása is, úgyhogy már most 5 évesen kész udvartartása van, és még a nyílt utcán vadidegenek is megszólítják, hogy milyen szép. Szerencsére jó természetű, úgyhogy nem félek tőle, hogy a fejébe száll vagy visszaél majd vele.

A fiam viszont nagyon kis csúf bébi volt. Megszenvedtünk a szüléskor mindketten, szegénykémnek hetekbe telt, mire a koponyadeformitás, a szembevérzések és a fülbegyűrődés helyrejött. Utána is furának láttam a lánykámhoz képest, darabosabbnak, olyan kis baltával fargottnak :( Persze valamennyire kikupálódott, nem mondom, hogy csúnya gyerek lett, de nem is egy szépség. Főleg nem klasszikus értelemben. Persze neki is vannak kifejezetten előnyös külső tulajdonságai, például a szeme nagggyonkék, a szája igazán szép formájú stb, még sorolhatnék párat, mit látok rajta szépnek. De összességében olyan kis kölyökképű maradt, még szerencse, hogy vannak csajok, akik kifejezetten szeretik :)

Természetesen imádom őt is, amikor randa kis goblin volt, akkor is ugyanúgy, a külső adottságok meglélte-nemléte valahogy nálam nem volt feltétele az erős érzelmeknek. Persze átfutott rajtam, hogy ha kis gizmó marad, mi lesz vele, ez hátrányosan fogja érinteni a későbbiekben, mert sajnos ilyen világot élünk, könnyebben érvényesül az, aki szebb. Szerencsére most így 3,5 év elteltével mér nem félek ettől az ő esetében sem, olyan lelkületű, aki akar és tud is érvényesülni.

Ha csúf maradt volna, akkor is szeretném - természetesen -,legfeljebb plusz terhet jelentene az életünkben az az energiaráfordítás, amit az őt ért kellemetlenségek kiküszöbölése jelentene.

Azt hiszem, nekem a negatív belső tulajdonságokat lenne nehezebb elfogadni, de ez olyan fajsúlyos téma, aminek inkább nem kezdek neki.

Végre vannak nem elfogult anyukák, jeeee! :)

Az én lányom születéskor kicsit deformált és fura volt de inkább szegény az erős fények miatt grimaszolt és csukta be a szemét. Már másnap gyönyörűnek láttam, és egyre egyre szebbnek, de a mostanihoz képest a régi, baba fotóin közel sem olyan szép, mint most!!

Nagy szemek, gyönyörűen ívelt száj, fitos nózi, vörös (!!!) mindenki odavan érte, utcán, boltban, rokonok közül) szóval vörös, hullámos haj, de egy szeplő nincs és nem extra fehér a bőre sem. Igazán arányos, jó testalkatú szép kislány így másfél évesen. :)

Szóval a lényeg, születésétől egyre szebb, de most is azt mondom, biztos vannak Nála szebbek, de attól még egy gyönyörűség!! :)