Kivennéd/kivetted már a babádat autóban az autósülésből menet közben, mert nem bírta? Vagy ez inkább felelőtlenség?

Mi meg középen állva utaztunk,mégis itt írunk...

Ok.több volt a szerencsétlen véggel végző baleset,ha statisztikát végeznénk.

De azért nekem fura és hihetetlen,h.itt mindenki nem én soha!választ adott!

Nem mondom h.5perc hiszti után kapkodom ki az ülésből,de igen,előfordult,h.kivettem pár percre!Majd ha szent volt abéke vissza.

"Mi meg középen állva utaztunk,mégis itt írunk... "

Igen ám, de akik nem élték túl a középen állva utazást, mert egy kisebb koccanásnál a kisebb súlyuk miatt simán kirepültek a szélvédőn, azok nem is bezzegelhetnek itt, hogy "nekik semmi bajuk nem esett, pedig...".

Igen más világ volt. Annyira, hogy egy Trabant se tudott 130-al száguldani, mai kocsi pedig...

Nem, soha!

Igazából nálunk fel sem merült ennek a lehetősége, mivel 99%-ban egyedül hordtam őket mindenhová, ha meg nagy ritkán a párom is velünk volt, akkor meg elöl ültem, úgy meg már úgyis félre kellett volna állni ahhoz, hogy ki tudjam venni őket a hordozóból (ami ugye háttal van bekötve).

Talán emiatt, talán nem, de mindkét gyerekem szeretett autózni. Piciként ált. azonnal elaludtak, ahogy elindultunk, később pedig szívesen nézelődtek, amikor már rendesen kiláttak az ablakon.

Igazából most, hogy már 7 és 4 évesek, több gond van velük, mert nem szeretik a hosszú utakat (ami 1,5 óránál több), nyűglődnek, veszekszenek stb, a nagy nem hagyja elaludni a kicsit, szóval most már valóban kínszenvedés velük utazni.

Eddig ellene voltam, de valószínűleg beszerzünk egy hordozható dvd-t, hátha az lekötné őket valamennyire :)

" Még mindig jobb így, mint az utazást meghosszabbítani 2-3 órával."

2-3 órával hosszabb legyen az út, mint soha többé nem utazni!

Soha! Felelőtlenség, igen.

Ha nagyon ordított, inkább megálltunk, megvígasztaltam, beszélgettem hozzá, megnyugodott, majd visszaültünk, tovább ordított, de akkor sem vettem ki menet közben. Vártam, mikor alszik el végre...

Ez nagyon ritka eset, szerencsére szeret utazni.

"Mondhattok felelőtlennek,de szerintem az,aki segíteni akar a gyerekén és nem bírja hallgatni,ahogy sír,az tesz valamit."

Szerintem az nem segítség, hogy életveszélynek teszem ki. Attól, hogy én jól vezetek, még bármikor jöhet egy állat, aki belénk jön, és a gyerek repül ki először.

Én azt mondom, inkább sírjon egy órát, minthogy soha többet ne sírjon.