Az édesanyád, anyósod mennyire adott hiteles képet a babákkal való nehézségekről?

Mivel minden gyerek más,így is álltam a dolgokhoz.Én úgy készültem,hogy szörnyű nehéz lesz,mert fáj a hasa,mindig cicizni akar majd meg stb.Hát nem tudtam szoptatni sajnos.Sose fájt a hasa.Nem sárgult be,első 3hétben sírt csak,azóta nem.Jó,persze vannak kivételes napok mindig,fogzás stb miatt.A hisztije készít ki már jó ideje,de 14hónapos lassan.12hónaposan kezdte,de most pár napja leszokott róla,valószínűleg a foga miatt volt ez az idő ilyen.Nekem elég jól el van magában a kicsi,a lényeg csak neki,hogy bármit tehetek,csak a gép elött ne üljek,különben itt vergődik mellettem egész nap és nyávog.Alszik magától.Babakocsival voltak gondok elején,de kendőben vittem és ennyi.

Rosszabbra számítottam,de nem mert anyámék olyat mondtak volna.Nem emlékszem rá,hogy bármelyik tesómmal olyan nehéz lett volna.Bezzeg unokatesóm kislánya olyan,hogy ha lányom lenne ilyen már felkötöttem volna magam...Kis 8 hónapos,de az mindenen sír,ránézni se lehet másnak az anyján kivül...Letenni meg végképp nem.

Anyósom igazából nem sokat mondott, de anyukám mondta a jó tanácsait amik már régen elavultak. De ő sem vitte túlzásba a tanács/vélemény osztogatást.

- meg kell mosni a cicit szopi előtt mert különben sok bacit eszik a baba (anyu tanácsa--> nem mosok cicit szopi előtt a fiam makk egészséges)

- megfázik a picike nem szabad majd csak melegben ki vinni (10 naposan már minusz fokban sétáltunk 10-15 percet, hiába ha téli a baba nem tudok mit tenni akkor a hideg hez kell hozzá szoknia)

- mindent vasaljak fertőtlenítsek (csak a pelenkákat amit feje alá teszünk azt vasalom, éppen elég annyi, ruhát nem, és igazából nem nagyon vagyok fertőtlenítő mániás)

- egyszerre egy ciciből szoptassak (hát a fiam 100-130ml eszik egy étkezésre, ritka hogy ennyit egy ciciből kitudok termelni számára, 4kg-mal született egy ekkora testet etetni kell) Szerencsém van se anyósom se anyu nem nagyon látnak el tanácsokkal, és bár többször utaltak rá, hogy nehéz bizony az újszülött ellátása én azért nem érzem annyira vészesnek. Persze karikás a szemem, de nem mondanám magam azért annyira kialvatlannak.

Nálunk anyósomról tudni kell,hogy az ő gyerekei mindig mindent jól csináltak, mindig jól ettek, sosem hisztiztek stb.

Tehát tőle nem igazán kaptam hiteles képet! :)

Anyu ennyire már nem volt elfogult, de ő meg igazából nem akart előre "jósolni" nehézségeket.

Meg az is igaz,hogy minden gyerek más. Erre nem igazán lehet felkészülni! Főleg első gyereknél!

Anyukám a mai napig azt mondja, hogy én milyen jó gyerek voltam. Ettem ittam aludtam. Hamar szobatiszta lettem és mindig szót fogadtam. Hát az én gyerekeim nem ilyenek :) Kezdtek kételkedni benne, hogy én tényleg ilyen tökéletes gyerek lettem volna.

Lehet, hogy majd az idő mindent nekem is megszépít!?

Második gyereknél már nem kérdeztem anyut, hogy én milyen is voltam mert csak felidegesített, hogy valamit én rontok el. Inkább csináltam úgy ahogy épp babámnak és nekem jó volt.

Anyukám azt mondta, hogy mindig jó voltam, szófogadó, korán szobatiszta lettem, csendes, nyugodt gyerek voltam, és egyedül elvoltam a járókában, amikor pedig álmos lette, akkor egyedül elaludtam a járókában. Az én gyerekeim sosem bírtak 5 percnél tovább megmaradni a járókában, tehát ezt a járókás dolgot amit előadott így nehéz elhinnem, de ki tudja. A többivel kapcsolatban vannak emlékeim, ami miatt hitelesnek hiszem.

Anyósom más tészta, mert szerinte az ő gyerekei mindig angyalok voltak, akik életükben nem veszekedtek, sosem csináltak butaságokat, csendben olvastak, és mindig szófogadóak voltak. Ehhez képest férjem emlékszik rá, hogy gyerekkorában ököllel betörte a szobaajtó üvegét, mert az apukája nem vitte magával valahova, földön fetrengve vergődött amiért nem őt akarták előre ültetni az autóban, és sosem hagyta békén a nővérét, mindig piszkálta, stbstb Szóval ez már nem valós kép.

Neked mi a tapasztalatod?

Anyosom tipikus "az o fiai felevesen mar maguknak toroltek a sejhajukat" naluk mar elvaras volt a lanyom 4 honapos koraban hogy masszon.

Anyum mar hitelesebb kepet fest, habar multkor megkerdezte szoktam-e bilire rakni a kicsit (1 eves) mert mi ennyi idosen biliztunk... No comment:):)

Ami miatt "nehezteltem" (na jo igazabol nem, mert en is utana olvashattam volna) de senki nem keszitett fel, hogy a szoptatas bizony nem ugy megy hogy a mellemre teszem es puszicsa :):) 3 honapig szenvedtem a sebesedessel,sokszor ugy voltam, feladom. Halistennek elmult az is:):)

Anyukám azt mondta,nagyon jó alvó voltam és tesóm is,lerakott otthagyott és aludtunk,enni nem akartam,kanállal ütögették tányér szélét hogy egyek,nem akartam a boltban választani semmit,elvoltam járókéban,jól eljátszottam egyedül,harapós voltam sokáig,ezzel szemben tesóm nagyon eleven volt,szerintem a kép hiteles,anyósom szerint férjem nem akart menni csak mászni,jó evő és alvó volt(előbbi képeken is látszik,nővéréről mesélte hogy nagyon féltékeny volt öccsére...szerintem szintén hiteles

lányunk rossz evő,alvó,nehezen jöttek ki fogai(mint annak idején nekem)de nem volt bukós,nem sárgult be,de koraszülött volt,cserébe hamar behozta sőt túlszárnyalta társait,szopizni nem tudott,öccse jó evő, jó alvó,leteszem otthagyom néha sírdogál de egyedül alszik el(ez nevelés kérdése is szerintem)nem bukós,de besárgult,majdnem 4 kilóval született,elvan egyedül elég sokáig két hónapos létére...elsőnél és most is éjszakázástól féltem,elsőnél kellett is jócskán,most fiam csak enni ébred és már alszik is,mindkettő mellett tudtam csinálni a dolgomat,nem vészes annyira