Frissen szült Anyukák! Leírnátok, egy napotok hogyan zajlik?

Szia!

Lehet, hogy jobb ha nem tudod mire vállalkoztál... :) Elég lesz akkor megtapasztalnod amikor ott leszel a helyzetben...

Mi nagyon akartuk a kisfiúnkat! Egy percig nem bánom hogy vállaltunk gyereket de...

Ami szülés után volt azt úgy nevezném hogy katasztrófa. Hiába tudtam hogy mi vár rám, amíg az ember nincs benne, igazából fogalmunk sem lehet az egészről.

Kisfiam 2 óránként evett éjjel-nappal. Keveset aludt mert hasfájós volt. A hasfájása inkább délután jött elő, ez abból a szempontból volt szerencsés hogy 4kor jött haza a férjem és felváltva pesztráltuk az üvöltő gyereket.

Én teljesen ki voltam bukva, fájt a sebem, kb 1-1 órákat aludtam éjszaka is, nappal nem is nagyon tudtam aludni, pár percem volt fürdeni és 2 másodpercem volt wc-re menni. Éhes voltam, de nem volt erőm kaját csinálni. Ahogy megetettem a babát és végre elaludt mehettem fejni a mellemet amit nagyon utáltam. Minimum fél óra volt egy fejés de az első 1 hétben másfél óra is volt. Mire végeztem a fejéssel már jött is a következő etetés.

Nekem az volt még a legrosszabb hogy nem nagyon kaptam visszajelzést arra hogy jól csinálom-e amit csinálok... Mikortól már mosolygott a kisfiam, majd nevetett... hát az volt a csoda. Onnantól kezdtem jól érezni magam és élvezni az anyaságot.

Aztán ahogy teltek a hetek, 2óráról 3-ra változtak az etetések, majd másfél hónaposan nagyon szépen beállt neki a nappali alvása, dél körül aludt 3 órát is, volt hogy 4-et, na azok az idők már szuperek voltak.

Az eleje szerintem nagyon nehéz, én nem gondoltam hogy ennyire el fogom magam hagyni, hogy ennyire meg fog viselni, pedig egy elég talpra esett nő vagyok. Sajnos a hormonok is rátesznek egy lapáttal az amúgy sem jó hangulatunkra...

Hát, remélem segítettem.

És nem akartalak megijeszteni, lehet hogy te nagyon könnyen fogsz mindent viselni.

Igaz már másfél évesek múltunk, de leírom.

Katasztrófa volt. Pláne, h az első 2-3 hétben nagyon fájt a gátsebem, ettől mozdulni alig birtam.

Szóval a fiam hasfájós volt. Kb az egész napunk ordításból állt. Az még rátett egy lapáttal, h sehogy nem tudtam elaltatni. Ha nagy nehezen sikerült is, 15-20 perc múlva ébren volt és ment tovább a sírás. Már kínomban csináltam azt is 1x-2x, hogy beraktam az autóba és mentem egy kört vele, hogy elaludjon. 3 óránként evett, éjjel is. Éjjelente volt olyan, h 1 órától 3ig-fél 4ig sétáltam vele a szobában, szinte már ösvényt tapostam a szőnyegbe. Elaludni bezzeg nem akart, amint megpróbáltam letenni már fent is volt. Aztán reggel 6kor megint ébresztő. :( Szóval nekünk az alvással volt nagy bajunk. Én sem tudtam soha vele aludni napközben, azalatt a 20 perc alatt.

Visszagondolva, baromira szerencsésnek mondhatom magam, mert akkor még anyuékkal laktunk, ő főzött stb., nekem csak babázni kellett. Nem is tudom, hogy boldogultam volna egyedül. Szerintem sehogy. :)

Boldog babavárást!