S. O. S. van valami jó tanács vagy tipp, ha elszakad a cérna?
Nagyon szégyellem, hogy kiírom ezt a kérdést, de nem tudok mástól tanácsot kérni.
Kislányom egy éves.
Mindig is sokat síró, nyűgös baba volt, és mindig voltak jó napjaink és rosszak is, amin ha már túllendültünk, utólag csak nevettem rajta.
Most épp egy ilyen extra rossz napunk van, tudom, hogy holnap már mosolyogni fogok a dolgon, de most pocsékul érzem magam.
Úgy kezdődött a reggel, hogy megjött a mensim, pedig csak jövő hét utánra vártam.
Aztán a ház előtt nyírták a füvet, és erre felébred a kislányom is.
Azóta folyamatosan sír, hisztizik, csak kézben lenne el.
A háztartás úszik, halomban a mosatlan, a szennyes, a szemetet is ki kéne vinni, a kislányomat ma már háromszor öltöztettem át, mert azzal szórakozik, hogy magára köpi az innivalóját.
A hasam görcsöl, nem hat a fájdalomcsillapító sem.
Körbe nézek a lakásban, és frusztrál, hogy nem tudok haladni a dolgommal, mosogatni kéne, vasalni, mosni, elrakni a tiszta ruhát, felsöpörni, de alig bírok mozdulni, úgy fáj a hasam, a lányom meg ha nem veszem fel, akkor leszedi rólam a nadrágot és közben keservesen sír. Most itt ül az ölemben de még így is sír, semmi nem jó.
Tudom, hogy mindenkinél vannak ilyen napok, és nevetni fogunk rajta később, de most már én is sírok, mit csináljak, hogy túllendüljünk ezen, mert már megőrülök úgy érzem :( :( :( :( :( :( :(
válasza:Nem tudom, hogy mit csináljak :( :( :(
A kislányomat hazahozza, de ha nem hozná, én mennék érte gyalog.
De nagyon nem kedves velem :(
válasza:Szerintem próbáld meg most egy kicsit háttérbe szorítani a párod viselkedését, próbálj egy kicsit külső szemlélő lenni. Nekem néha segít, ha megpróbálom kívülről nézni a problémánkat, úgymond "érzelmileg függetleníteni magam" a vitás helyzettől.
Tényleg távol áll tőlem, hogy a párodat védjem (nem is akarom szépíteni a viselkedését, mert nem értek vele egyet!) de nem lehet, hogy nem tud mit kezdeni egy 'női sírással' ? Mert vannak férfiak, akik ilyenkor szinte bepánikolnak és össze-vissza beszélnek/csinálnak minden marhaságot...vagy máskor is ilyen?
válasza:Hűha. Nem irigyellek, nem lehet könnyű a pároddal.
Mikor kezdődtek a gondok köztetek? A Gyerek születésével vagy röviddel utána? Mert nekünk is volt az első 2 évben néhány hullámvölgy, de aztán mikor a gyerek nagyobb lett és több idő jutott kettőnkre, akkor lassan rendeződtek a dolgok köztünk is.
Köszönöm szépen a sok választ, nagyon jól esik, hogy ennyien tartjátok bennem a lelket. Én is úgy gondolom, hogy a párom nem tud mit kezdeni azzal, ha én kiborulok. Ő olyan típus, mindig is olyan volt, aki soha nem osztja meg a problémáit senkivel, és nem lelkizős típus egyáltalán.
Nem is volt soha ezzel problémám, mert legalább régen ha gázok voltak átölelt, és azzal meg is tudott vigasztalni.
Próbálom függetleníteni magam tőle folyamatosan, de nagyon nehéz, mert én meg pont az ellentettje vagyok, iszonyat lelkis típus. Pedig sok időnk jut egymásra, mert a kislányom imád anyósoméknál lenni, rendszeresen el szokták vinni egy-két napra, és olyankor kettesben vagyunk a párommal.
Én is abban bízok, hogy ha picit nagyobb lesz már a kislányunk, esetleg már tud majd beszélni, akkor jobb lesz a helyzet.
A problémák a terhességem alatt kezdődtek, akkor úgy gondoltuk, bepánikolt a felelősségtől.
Megszületett a kislányunk utána nagyon jó volt egy darabig, aztán kezdődött ez a kálvária, én meg napról napra egyre mélyebbre kerülök a depiben.
Most odáig jutottunk, hogy elvisz jövő héten a háziorvoshoz és kérek beutalót pszichológushoz.
Kiváltom a kisgyermekes bérletet és ki fogok mozdulni a kislányommal minden fele, Margitsziget, nagymamám, bármi, csak ne legyünk minden nap itthon.
Bízom benne, hogy akkor nem leszek ennyire frusztrált és úgy a párom viselkedése sem fog annyira bántani, mint most. Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra nyúltam :D
válasza:Örülök, hogy keresitek a megoldást, remélem, hogy mielőbb meg is találjátok. Kíváncsi vagyok, hogy mit mond majd az orvos - ha megírnád, hálás lennék érte. Nekem hasonló helyzetre azt mondta, hogy teljesen normális vagyok, inkább a környezetemnek kellene kicsit jobban alkalmazkodni hozzám/hozzánk és ehhez az átmenetileg nehezebb időszakhoz.
Kíváncsian várom a folytatást.
Az, hogy megpróbálsz ezentúl minél többször kimozdulni otthonról szintén jó ötlet. Legutóbb elfelejtettem megírni, hogy nekünk ez is segített. Mi ha máshová nem is, akkor elsétálunk a közeli boltba. Egyik nap papírzsepit veszünk, másnap pl. 1 pár zoknit vagy egy csokit. De így legalább beszélgetünk, találkozunk emberekkel, gyerekekkel. Én nagyon zárkózott és depire hajlamos ember vagyok, de a gyerek (és a helyzet) miatt erőt vettem magamon és emberek közé megyek mindennap. Eleinte még kicsit erőltetni kellett, de ma már természetes, hogy mosolygok mindenkire aki szembe jön velünk az utcán - eredmény: vissza mosolyognak és valahogy kinyílt a világ...valahogy szebb és jobb lett minden.
Kitartás!
válasza:Van azóta valamilyen fejlemény?
Hogy vagy(tok)?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!