9 hónapos a kisfiam és nem barátságos baba. Különösen a többi kisbabát nem szereti, sosem szerette őket, már 4 hónaposan sem. Milyen esélye van annak, hogy később barátságosabb lesz? Részletek lent.

Korai még erről állást foglalnod. Ennyi idősen még nincs közös játék. Szerintem semmiképp ne erőltess semmit, alkati kérdés, hogy barátkozós lesz vagy inkább visszahúzódó. Ti milyenek vagytok?

Szerintem se erőltesd, nincs értelme. Még a végén negatív dolgokat fog párosítani a kisbabákhoz. Esetleg mesélj neki kisbabás meséket, kisbabás rajzfilmek meg ilyesmi, amik megmutatják, milyen aranyos is egy kisbaba. Így módon pozitív érzelmeket tud a kisbabákhoz társítani.

Nekünk nincsenek a családban és baráti körben kisgyerekek, babák, ezért mikor a lányom született, megilletődve néztem körbe, hogy na, csak felnőtteket fog látni. Úgyhogy a játszótéri gyerekközösséget hamarosan kiegészítette az is, hogy elkezdtünk kisgyerekes programokra járni. Mindenáron közösségbe akartam vinni, hogy ne legyen később antiszociális, be tudjon illeszkedni könnyen a közösségekbe. 6 hónapos volt, mikor először mentünk babazenés kiscsoportos foglalkozásra. Érdeklődve tekintgetett, hallgattuk a zenét, tapsikoltunk stb. Semmi extra nem volt. Ahogy cseperedett, közben megjegyezte az arcokat, s egyre biztosabban érezte magát a csoportban. Utána még másik két foglalkozásra jártunk felváltva, egy másik helyre. Gyakorlatilag sok-sok anyukát és kisbabát megismert, egymásmellett szépen eljátszottak, adogattak egymásnak ezt-azt, és simán otthagyhattam bárkivel, míg a mosdóba kiszaladtam. Nem szorongott nélkülem, és bölcsibe, oviba is könnyen beilleszkedett, főleg mert ismerősökbe azóta is belefutunk. Most már iskolába megy, nagyon várja, és lesz egy osztálytársa, még a babazenéről, akit azóta nem is láttam, anyukát ismertem meg az előkészítőn. :) A legszebb az egészben, hogy én és a férjem visszahúzódóbbak vagyunk. Én gyerekként kifejezetten kerültem a társaságot, különc voltam, alig volt barátom. A lányomnak sikeresebb volt a szocializációja, életrevaló, társasági lény, bárkivel könnyen szóbaelegyedik, gyerek és felnőtt társaságban is feltalálja magát. Mivel genetikailag pont nem örökölt ilyen jellemet, csak a korai közösségi programok lehettek ilyen pozitív hatással. Hetente 2-3x mentünk, és a játszótéren is volt sok barátunk. Mondjuk fontos a minta. Ma már azért én is barátkozósabb vagyok, a lányom látta hogy nem félek idegenek közt, így ő sem. Nem az antiszociális anyukája vezette be a társadalomba. :D Szóval én jónak tartom ezt a lehetőséget, hasznos. Már csak kimozdulás szempontjából is. Hangulatos, szórakoztató és fejlesztő. Mellesleg, akik voltak gyerektestvérek az utcában, sose vitték őket sehova, mert "eljátszanak együtt", játszótérre se jártak, megmukkanni se tudnak. Szerintem jobb korán szoktatni a gyerekeket a közösséghez, akkor "belenő" a társasági életbe. Ha az ovi az első kontaktja gyerekközösséggel, az elég ijesztő lehet. Meg a bölcsi is. Nálunk nem volt gond egyikkel sem. :)