Mindenki kikészül a baba első pár hete alatt?

Lazán felfogni elég nehéz a dolgot, ha az ember full kimerült. Ne aggódj, nem vagy ezzel egyedül. Első gyerekes anyukaként nulla tapasztalattal én is sokat szenvedtem az első hetekben és állandóan kimerült voltam, úgy, hogy imádtam és a mai napig imádom a fiamat, pedig most elég sok probláma van vele. Már 17 hónapos, de most kezdett rá arra, hogy engem követel éjszaka, amúgy 8 hós korától aludt estétől reggelig. Most a második gyerekünket várom, és hiába van tapasztalatom, de bennem van a félsz, hogy mihez kezdek majd egy másfélévessel és egy újszülöttel.

Hibák, amiket elkövettem. Éjszaka asztali lámpát kapcsoltam szoptatáskor, de nem kellett volna..., valami gyengébbet kellett volna beszerezni. Nekiálltam éjjel pelenkát cserélni..., nem tudtam, hogy altassam vissza, ezért én is volt, hogy két órát is ébren voltam éjjel, közben a fejem majd leesett és sóvárogtam az alvás után... Aztán kezdtem belerázódni a dologba, jobban megismerni a babám és egyre többet tudtam aludni. Amúgy az én babám is újszülöttként már 5-6 órát aludt egyhuzamban, akkor nem is sejtettem, hogy ez milyen nagy dolog. Nehéz volt, de túléltük és a babám gyönyörűen fejlődött. Annyit tudok neked mondani, hogy belerázódsz te is, összeszoktok és, ha többet tudsz pihenni, akkor másképp fogsz látni mindent.

bizony nem könnyű ez az időszak, de annyira szalad ám az idő, hogy olyan gyorsan túl lesztek ezen a nehéz szakaszon!

napközben ha nem alszik (az én babám sem aludt 6 hetes kora után, csak 3-4 naponta, de akkor mivel kidőlt, egyhuzamban) én egész nap babáztam. ill. anyósom segített be, délután 1-2 órát ő fogta kézben a kicsit (ott aludt a vállán a kis Csimbókom) és akkor volt időm enni, inni, aludni, wc-zni, zuhanyozni... stb.

kb 12 hetes korára aztán belejöttem én is, babó is, ekkor már ő elnézelődött, eljátszott egyedül is, elaltatta magát néha napközben a kiságyban, és nem üvöltött a babakocsiban, ha sétálni indultunk.

nálunk az éjszaka 2 órás alvás/20-30-40 perces szopikból állt... minél kisebb volt, annál hosszabb ideig szopizott, egy-egy éjszakai vacsi a baba bealvásáig tartott... (durva, de ez van, mondjuk én bírom a kevés alvást, fáradt voltam ugyan, de nem éreztem annyira a világvégének - csak az első hetet kb) :)

szóval kitartás, egyszer csak varázsütésre megváltozik a dolog, és fellélegezhetsz, addig is kitartás!

veszélyes tanácsokat is szoktam osztogatni; (ezért is pontoznak le) de ha éjjel bealszol a babával, ő szopikázik kedvére, neked meg nem lesznek sötét karikák a szemed alatt... az együtt alvásból nem lesz baj, már ha bízol magadban, hogy nem fekszel rá (ősidőktől az 1950-es évekig szerintem nem nagyon használtak kiságyat az anyák, szóval több ezeréves tapasztalat alapján LEHET A PICIBABÁVAL EGYÜTT ALUDNI) olvasd el a La Leche Liga oldalán az együtt alvásról szóló intelmeket...

a másik tanácsom meg hogy tartsd cicin sokat a kicsit - én feküdtem az ágyon, egész nap tv-t néztem, a babó meg rám csatlakozott és így én pihentem, ő meg kielégítette szopi-igényét, és étvágyát... (és ne foglalkozzál azokkal a hülyeségekkel, hogy ez így marad, nálunk sem maradt így, ahogy nagyobb lesz a baba és kinyílik a világ - kb. 12. hét után - már nem akar csöcsön lógni, hanem nézegeti a tárgyakat, dumál, gőgicsél, és beáll 2-3 órára a cicire kéredzkedés)

jó babázást, kitartás, és lazaság, élvezd ki a babázást, és hallgass az ösztöneidre! :)

2 hetes babám van. Jó, ha két-három órát tudok aludni egyben. Én is fent vagyok fél éjszaka, mert ha éppen nem a hasa fáj, akkor fejnem is kell, mert én nem tudok szoptatni. Az etetés is, a fejés is elvesz fél-fél órát, plusz még a büfiztetés, meg a visszaaltatás, ha nem sikerül rögtön. Napi 3-5 óra alvással vagyok már két hete. Ráadásul van egy másfél éves kisfiam is, aki miatt nappal is helyt kell állni!

Úgyhogy ne aggódj, szerintem legtöbben így vagyunk ezzel!