Miért szeretnek tanácsot osztani, akiknek nincs gyerekük?

Én, még nem volt gyerekem, sosem adtam tanácsot, mert halvány fogalmam sem volt, hogy mi hogy működik.

Sztem ne foglalkozz velük.

Igazatok van, hogy minden gyerek más, nekem a 3 tök különböző, az ikrek is ég és föld! De szoktatással sokat lehet és kell is ám alakítani rajtuk. Én pl. az elsővel hamar utazni és "ottaludni" kezdtem direkt, hogy megszokja, ugyanez a kicsikkel is, mert különben beáll a monoton napirendre, amiből nem lehet kizökkenteni (mint nálatok) és neked kell hozzá alkalmazkodni. Mondjuk nekem tényleg nagy szerencsém van, mert angyal mindegyik, elismerem, egy síró-vöröslő fejűvel asszem ciki lenne nekem is, de valami oka csak van, hogy a 3-ból egy se volt olyan sohase...

Szóval nálunk ha kell, akkor ébresztem őket simán, amegszokottól eltérő időben, ha álmos, majd visszaalszik. Nincs ebből gond és ezt ők meg is tanulják ügyesen. Minden napunk más, de van egy alap napirend, ami egy átlagnapon működik. Aztán ha egy héten 5 nap nem ilyen, akkor sincs gond :-). Ha nincs esemény, akkor tartjuk a napirendet, ha meg bármi közbejön, akkor meg nem. Meg kell tanítani őket alkalmazkodni és ha megtanulják, te is jobban jársz, mert nem vagy leláncolva.

A gyerekek a fürdőzést imádják, a 3 gyereknek egy héten 4 napon van délutáni elfoglaltsága (úszás, satöbbi), kicsit zsufi, de nem gond. Szóval a fertőzéstől való rettegés miatt tessék nem megfosztani őket ettől!

Nekem egyik baba coli-fertőzéses volt 2 hetes korában, mégis járunk úszni tanulni és imádja. Nem rettegek, úgy nem lehet hozzáállni a dolgokhoz!

Szóval, anyukák, tessék lazábbra venni a dolgot :-)

Régen nekem is lazább elképzeléseim voltak a babázásról, de mióta megvan a 8 hetes babám, sok mindent másképp látok.

Pl régen úgy gondoltam, hogy majd beteszek valamilyen komolyzenét, hogy arra aludjon el a kiságyában, ehhez képest az ágyunkban alszik, és szoptatom, hogy fél óra/egy óra alatt elaludjon. :)

Ha napközben elkezd sírni valamiért, és nem nyugtatom meg, ő is vörösödik, fulladozik. Ledöbbenek, hogy egyesek fél órára is magára hagynák a babájukat.

Meg a buta tanácsok... amikor a látogatók összetapiskolják a babám kezét, és azt mondják, hogy kapjon csak el a baba minden betegséget, attól erősödik az immunrendszere, attól felmegy bennem a pumpa. Olyankor azt gondolom, hogy: "Kisanyám, majd ha te is kinyomtál odalent egy babát, meg egyszer-kétszer éjszakázol vele, amikor beteg, akkor meggondolod, hogy mit kapjon el a pár hetes babád." Nem tarom búra alatt, de azért védem, megelőzök minden betegséget, amit lehet.

9.26 os

nem szarvasról írsz véletlenül?

:)

Igen, kedves utolsó, összeteszem a két kezem és ezt írtam is, ha esetleg elolvastad volna, nem kellett volna feleslegesen ennyit gépelned...

Írtam, hogy hála istennek nem folyton síró a babám (egyik se), mert abból egy is elég lenne nekem egy kisebb öngyilkossági hajlamhoz. Na jó, nem szó szerint ezt írtam, de nagyjából és ezt így is gondolom. Láttam a környezetemben egyfolytában síró babát, akinek az anyukája mindent jól csinált elvileg, én se tudtam volna jobban... Természetesen a kisbaba ma már 3 éves és jó lány, nincs vele semmi gond és jó neveleést kapott, de azt az 1 évet nem kívánnám senkinek, amit a szülei végigcsináltak.

Nem Szarvasról írok, bár egyszer voltam ott edzőtáborban. De csak ennyi közöm volt a városhoz valaha is.

Újszülöttel ne menjetek kánikulába, de azért abban igazat adok, hogy azért 2-3 hónapos kortól tényleg ne neveljétek burokban őket, tessék kimozdulni, menni, hadd tanuljanak meg alkalmazkodni.

Mondok példát: elmentünk kb. 4 hónapos korukban kutyakiállításra (olyan 300 km-re) 5,5 óra volt az út, mivel kocsiban peluscsere, szoptatás, nagynak pisilés, az 1 óra hossza, ezt kétszer kellett megtenni, mivel kb. 3 óránként ettek. Hajnalban felkeltünk, etetés, öltözés, mindenkit összeszed, indulás, 5,5 óra múlva odaértünk, ott is persze én etetés, a nagy gyerek addig kutyákat csodál apával, ott voltunk 2 óra hosszát (abból nekem 1 óra a szopi ugyebár), aztán irány haza, 5,5 óra, a fent részletezett módon. Este 10 körül értünk haza a 3 gyerekkel. A nagynak gyors fürdés és be az ágyba, a kicsiknek csak kéztörlés, szopi és be az ágyba, reggel fürdés.

Ha belegondolsz, talán nem sok értelme volt és persze NAGYON fárasztó volt, de kellenek az ilyen programok, különben nem tanul meg alkalmazkodni és tényleg egy gyerek irányítja az életedet. Jó volt, mennék ma is újra és persze rendszeresen meg is teszünk hasonlókat.