Hogyan neveljem már meg a 22 hónapos fiamat?

Szerintem azt fogod hinni, hogy viccelek, de tényleg így gondolom: SZERESD!!!

Valahol azt hallottam, hogy ha nem tetszik a gyereked viselkedése, változtass a sajátodon!

Az én gyerekem is ennyi idős. Egy havi bevásárlásnál bizony neki is betelik a pohár és olyankor már nem jó neki semmi.

Akkor általában vagy játszunk egyet (pl. kisebb fogócska apával és anyával) vagy keresünk valamit, ami neki is érdekes. Legutóbb mikor nyűgösködni kezdett, megbeszéltük, hogy választhat valamit magának (rózsaszín TIK-TAK lett) aztán kivisszük a kocsiba amit vettünk, közben megkóstolja amit kapott, majd vissza megyünk még egy kicsit és segít nekünk megkeresni a szappant és a wc-papírt mert elbújtak. Örömmel keresgélt a sorok között, majd gondosan válogatott a szappanok között - szagolgatott, nézegetett.

Ő sem könnyű eset, de ez a szemlélet vált be: SZERETNI, SZERETNI és SZERETNI!!! Feltételek és határok nélkül.

Nyugodtan beszéld meg vele amikor szeretnél menni valahová, hogy mit vársz el tőle. De neked se legyenek túlzott elvárásaid! Olyan kicsi még.

Ölelgesd és puszilgasd minél többször, hogy érezze szereted! Mondogasd neki csak úgy is "szeretlek"!

Ha pedig valami rosszat csinált, akkor ne szidjátok, mondd, hogy szomorú vagy a viselkedése miatt.

Az apját meg...hát mit ne mondjak...én már elküldtem volna a...ezt inkább le sem írom...

De egy anyának a gyereke kell, hogy számítson, nem egy pasi! Erre mindig figyelj. Ha az apjának ilyen a hozzáállása, szerintem gondolkodj el rajta, hogy miért akarod egyáltalán tartani vele a kapcsolatot.

Nahát ha az én lányomnak odavágna valaki is azt biztos megemlegetné! Nekem is 23 hós a kicsim és bizony sokszor nehéz eset, de kikapni SOSEM szokott. Hidd el egy gyermek nem direkt rossz. Egy boltban nem azért hisztizik, mert nem szeretné, hogy tudj magadnak valamit is venni. Ha mi elmegyünk vásárolni először szétnézek én, addig apa játszik vele. Nem leszidja, nem parancsolgat neki, hanem játszik vele. Egy ruhaboltban is annyi mindennel le lehet foglalni egy picit. ha én szétnéztem jön apa. Tudom én, hogy egy hiperaktív, akaratos gyerkőccel nagyon nehéz. De hidd el máshogyan nem megy: türelemmel és feltétel nélküli szeretettel.

Mondjuk azt végképp nem értem, hogy a "drága" apukának miért akarsz ennyire megfelelni?

Már ne haragudj, de ez az egész számomra kiakasztó.

Az egyik butikból a másikba szaladgálás még egy felnőttnek is dög unalmas és fárasztó(ha például egy másik emberrel megy aki vásárolni szeretne, de ő nem), nemhogy egy két éves gyereknek.

Voltál már úgy, hogy a barátnődet elkísérted vásárolni olyan helyre ahol téged az égvilágon semmi nem érdekelt?

Iszonyúan fárasztó és idegölő mosolyogva bólogatni a 6. felpróbált cucc után.

Na a kisgyereknek ez pont olyan. Rohadtul nem érdeklik a rongyok, neki ez nem egy program, hanem egy nyűg. Ő játszani szeretne, és ez teljesen természetes igénye.

Én soha nem viszem a 21 hónapos gyerekemet ruhát venni, pont ezért, azt elintézem nélküle.

Ha hipermarketben vásárolunk, ott aránylag jól elvan, ül a bevásárló kocsiban, persze néha ki akar jönni (nem szoktam kivenni), akkor elterelem a figyelmét (néhányszor megpörgetem, szaladok vele a sorok között, ha nincs ott senki, stb.). Ha nyűglődik, akkor sajnálom őt (nem magamat), és igyekszem minnél hamarabb végezni.

És ez egy kisgyereknél teljesen normális, az a nem normális, hogy ilyeneket várnátok el tőle.

Az apja viselkedése (az ilyet nem is nevezném apának) pedig kritikán aluli :(((.

Inkább örülnék, ha egy ilyen agresszív barom nem akarna a gyerekem közelébe jönni, és megkönnyebbülnék.

Az meg, hogy este mikor alszik el, attól függ, hogy mikor kel reggel, és mikor és mennyit alszik nap közben. Kényszer hatására senki nem tud aludni, ráadásul miért kéne 8-kor aludnia? Azért, hogy a szüleinek ne vele kelljen foglalkozni?

Az esti alvás majd beáll, ha oviba megy, és reggel fel kell kelnie, és nap közben kellően elfárad.

Komolyan mondom, az eszem megáll, annyira elszomorít mikor ilyen hallok (látok, olvasok) :(((!!!

Túl sokat vártok egy két éves kisgyerektől!

Ja, hogy te nem vagy türelmes típus - de egy pici gyerek legyen türelmes egy ruhás boltban.

Meg mások nyaralni járnak a gyerekkel...lehet, hogy mások másképp is bánnak a gyerekkel. Erre még nem gondoltál?

Vagy épp a gyerekek sem egyformák. Az én gyerekem sem tud máshol elaludni csak az ágyában/ágyunkban és csakis velem alszik el (még a saját házunkban sem). De erre van egy nagyon egyszerű megoldás: ha alvás következik, akkor hazamegyünk és a saját helyén 5 perc alatt elalszik. Kényszer és "nevelés" nélkül.

NÉZZ MÁR MAGADBA!!!