Más anyuka is stresszes?

Nem kell a nap 24 órájában vele lenni.Két evés közt hagyd az ágyában,akkor is ha nyűgös.

Javaslom,hogy nézd vissza az itteni linkeket.Néhány napja tette fel egy anyuka egy szakember véleményét a helyes nevelésről.Sok okos dolog van benne.Nem botcsinálta tudósok írták,hanem gyakorló anyuka és egy gyermekorvos.

Szia! Szerintem se csak te vagy így ezzel! Tanácsot adni nem tudok, esetleg egy kis erőt meríthetsz belőlem... 4 hónaposak lesznek holnapután a hármasikreim. Sok anyuka akivel találkozom azt mondják, rám szoktak gondolni, ha nagyon kibuknak.

Talán annyival könnyebb (?) nekem, hogy első babák, de mégsem vagyok túlaggódos, mint sok első babás, mert egyszerűen nincs rá időm. Az első két hónap volt a legkimerítőbb, aztán kezdtem egyre jobban belejönni, és szerencsére már az éjszakák is kezdenek rendeződni. Úgy éjféltől 4-ig ált. tudok aludni. Segítségem néha van, de igazából akkor is két babával én foglalkozom. Ja, és persze három baba, ketten egypetéjűek, de mégis mindhárman teljesen mások.

3 hónapos a picim, én is ugyanígy voltam mint Te! Hidd el, nem benned van a hiba, egyszerűen az ember a legrosszabb rémálmában sem gondolta volna, hogy EZ vár rá. Annyival szeretnélek biztatni, hogy tényleg jobb lesz 3 hónapos kora körül! Az enyém már kezd "el lenni" magában, beteszem a hintájába (elektromos) elbilleg benne, közben én meg tudom csinálni a dolgomat. Ha nyűgösködni kezd, felveszem, járok vele egy kört a lakásban, mindenre rácsodalkozunk és megyünk aludni, vagy vissza a hintába:)

kitartást már tényleg nincs sok hátra ebből az időszakból! :)

épp azért merülünk ki, mert 29 órás meló 1 nap alatt egy ilyen picur ellátása.:)

Szia

Hát én is így vagyok ezzel, négy hónapos a lányom, és egyre nehezebb vele. A gyereknevelés bizony nme könnyű feladat, főleg, ha jól akarod csinálni... az éjszakákat ah átaludnánk akkor sokkal könnyebb lenne, de sajnos mindig van valami ami miatt állandó babusgatásra van szükség. De a boldog pillanatokért erőt kell meríteni a legnehezebb percekben is, és bízzunk benne, hogy fáradozásainknak gyümölcse szépre érik!

Hú,kedves hármasikres kismama!Ezentúl én is Rád gondolok,ha már úgy érzem,hogy nem bírom!Le a kalappal előtted!

Lányok,szerintem mindenki érzett már így!Kitartás!

Hármasikres vagyok. Nagyon szépen köszönöm.

Csak még egy gondolat, ami miatt nekem is sokszor lelkiismeretfurdalásom van, hogy van mikor arra gondolok,mennyivel egyszerűbb lenne csak egy babával, de spontán fogantak a kis drágáim, és ilyenkor mindig arra gondolok, ők akarták így (lehet hülyeség, de én mégis így gondolom), hogy hozzánk kerüljenek, ezért mindent meg kell adni nekik és imádom is őket! Csúnya dolog, hogy mégis ilyenekre gondolok. Persze ez csak akkor van, ha nagyon kibukok. De jó lányok ők, és amikor napról napra látom, hogy egyre jobban szeretnek ők is minket, mosolyognak ránk és örülnek nekünk, akkor azok a percek feledtetnek minden nyűgöt és fáradtságot!